Pozsony (szlovákul:Bratislava (1919-ig Prešporok), németül: Pressburg (régiesen Preßburg), latinul: Posonium) Szlovákia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Az ország délnyugati részén, az Ausztriával és Magyarországgal közös határháromszögben, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, elfoglalva a Duna mindkét partját és a Morva bal partját. Ausztria és Magyarország határán ez az egyetlen nemzeti főváros, amely két szuverén állammal határos. Európa egyik legkisebb fővárosa. Hivatalosan a város lakossága 2020-ban mintegy 441 000 fő, azonban elővárosokkal több mint 650 000.
Pozsony ma Szlovákia politikai, kulturális és gazdasági központja. Ez a szlovák elnök, a parlament és a szlovák végrehajtó testület székhelye. Számos egyetem, múzeum, színház, galéria és más kulturális és oktatási intézmény működik itt. Szlovákia nagyvállalatainak és pénzintézeteinek nagy részének itt van a központja.
Pozsony neve a régi magyar Poson személynévből (valószínűleg a vár első ispánjáról) ered.[2] Maga a személynév eredhet a csehPos, de lehet a német Poscho személynévből is.
A 18. század végéig a magyar neve Posony, a 19. század elejétől egyre inkább a Pozsony név volt használatos.
Szlovák neve
A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch, illetve Brezalauspruch alak. Ez a szlávBraslav személynév és a német Burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.
A Braslavespruch, illetve Brezalauspruch nevek Pozsonyhoz kötése tudományos szempontból rendkívül problematikus. Braszlav Alsó-Pannonia szlovén hercege volt, mint keleti frank hűbéres 892-907 között. A mai Pozsony területéhez semmilyen módon nem kapcsolódott tevékenysége, írott forrás nem szól erről. Valójában 896-tól a Mocsárvár, Blatenski Grad/Mosaburg ura volt, Arnulf keleti frank király akaratából. A magyarok 907-ben Mosaburgnál ütközhettek meg a Pannóniát visszahódítani kívánó bajorokkal, az ütközet Pozsony környékére helyezése Aventinus 16. századi bajor humanista történész téves rekonstrukciója, a valóban Pozsony alatt lezajlott 900-as ütközet mintájára. A két ütközet leírása szinte szóról szóra azonos Aventinusnál, azonban míg a 900-as események a kortárs Fuldai Évkönyvek alapján valóban leírása szerint történtek, a 907-es hadjáratra ma már nem ismert részletes kortárs forrás.
Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történetíró, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.
Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jéncseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.
A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešporok helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.[3]
Blava
Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.
Fekvése
Pozsony térképe
A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lanfranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.
Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.
907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.[4][5]
A Pannonhalmi Apátság1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.
1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.
1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegyVaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.[7]Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.
A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt (amelyet tévedésből magyarnak néztek) a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.
Az 1919-től 1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városban megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – a Müncheni Egyezményt követően – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-énszovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződésCsehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.
Sokemeletes lakások
1968. október 28-án a vár – a felújításának befejezésével – helyszínéül szolgál a cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, ennek következtében a város összlakossága megközelíti a 450 000 főt.
A 13. századtól a 19. századig a németek és német anyanyelvűek alkották a meghatározó, domináns etnikai csoportot.[8] Az 1867-es kiegyezés után azonban a kormány ösztönözte a magyarosítást, és az I. világháború idejére Pozsonyban túlnyomórészt német és magyar ajkúak voltak, a szlovákok pedig a legnagyobb kisebbségben.[8] A Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulása után Pozsony soknemzetiségű város maradt ugyan, de erőteljes szlovákosítás történt; a szlovákok és csehek aránya nőtt, míg a németek és magyarok aránya csökkent. 1938-ban a lakosság 59%-a szlovák vagy cseh volt, míg a németek a lakosság 22%-át, a magyarok már csak 13%-át képviselték.[9] Ez a 125 ezres lakosságból nagyjából 50 ezer szlovákot, 27 ezer csehet, 27 ezer német, 15 ezer magyar, és 7 ezer zsidó lakost jelent.[10]
Pozsony főbb etnikai csoportjai arányának változása
Év
Szlovák
Cseh
Német
Magyar
Zsidó
1850
18%
?
75%
7.5%
?
1880
8%
?
68%
8%
16%
1890
16%
?
59.9%
19.9%
?
1910
14.92%
?
41.92%
40.53%
?
1919
33%
?
36%
29%
?
1930
33%
23%
25%
16%
3.83%
1940
49%
?
20%
9.53%
8.78%
1950
90.2%
?
0.6%
3.5%
?
1961
95.15%
4.61%
0.52%
3.44%
0%
1970
92%
4.6%
0.5%
3.4%
0%
1991
93.39%
2.47%
0.29%
4.6%
0%
2001
91.39%
2%
0.28%
3.84%
0%
Vallási megoszlás
A 2011-es népszámlálás alapján a lakosság 52,1%-a római katolikus, 30,8%-a vallás nélküli vagy ateista, 5,3%-a evangélikus.[11] A többi felekezet és vallás követőinek száma elhanyagolható.
A katolikusok, evangélikusok és általában a vallásosak aránya csökken, a vallástalanoké növekszik.
Pozsony 2053 km²-es területével az ország legkisebb régióját képezi. Fontos közlekedési csomópont: a Duna, valamint az úgynevezett észak–déli borostyánút kereszteződésében. A főváros fejlődését segíti, hogy a Közép-Európai régión belül központi elhelyezkedése van.
Pozsony Szlovákia fő gazdasági, oktatási és kutatási központja. A kutatási kapacitás mintegy 50%-a a Pozsonyi Régióban összpontosul. Itt található a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek többsége is. Ez a régió ad otthont számos kiemelkedő fontosságú szlovák egyetemnek is, köztük a Comenius Egyetemnek, a Szlovák Műszaki Egyetemnek, a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, továbbá számos más kisebb egyetemnek is. A főváros adja az ország GDP-jének 26%-át.[12]
Az Eurostat adatai szerint Pozsonyban 2011-ben az egy főre jutó GDP összege az EU átlagának 186 százalékát tette ki, és ebből a szempontból a szlovák főváros az unió ötödik leggazdagabb régiójának számít. 2012-ben az ország adóbevételeinek háromnegyedét Pozsonyban szedték be, holott a fővárosban az ország csaknem öt és fél millió lakosának csupán mintegy egy tizenkettede él.[13]
A fő ipari ágazatok a következők: vegyipar, gépjárműgyártás, gépipar, elektrotechnológiai ipar, valamint textilipar és élelmiszeripar. Szlovák viszonylatban Pozsony hosszú távon megőrizte a legalacsonyabb munkanélküliségi arányt mutató régió pozícióját.[12]
A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.[14]
Sport
Ondrej Nepela Jégcsarnok
Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava
mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.
A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma található benne. A vár ábrázolása megjelenik Szlovákiában vert euróérméken is.
A templom a 14. század elején épült a korábbi 1221-ben épített Szent Megváltó templom helyén. A 15. és 16. században fokozatosan bővült, 1730-ban készült el a Keresztelő Szent János kápolna. Mai formáját az 1895-ös felújítással nyerte el. Neogótikus tornya 85 m magas, tetején az aranyozott Szent Korona másolata csillog, annak emlékére, hogy 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. A főoltár feletti ezüstkoporsó Szent Márton ereklyéit tartalmazza. Szent Márton lovasszobra Rafael Donner alkotása. Kegyszobra, a Fájdalmas Szűzanya 1641-ben készült fogadalomból, 1894 óta búcsújáróhely. Sírboltjában nyugszik Pázmány Péter érsek és a Pálffy család több tagja is.
A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, eredetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy, mint az Orsolya-nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
A középkori erődfal maradványa, a Szent Mihály-kapu (vagy Mihálykapu) 1411-ben épült.
↑Holčík, Š. - Janovíčková, M. 2012: Obnovená Stará radnica v Bratislave. Pamiatky a múzeá 2012/1, 2-9.
Források
Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőségPozsony vármegye és Pozsony.
Christoph Seipp 1793: Reisen von Pressburg durch Mähren, beyde Schlesien und Ungarn nach Siebenbürgen und von da zurück nach Pressburg. Lipcse.
Holéczy Mihály 1827: A francziák Pozsonynál 1809-ben. Tudományos Gyűjtemény X
Rakovszky István 1872: Das Pressburger Rathaus und der Stadtrat. Pozsony.
Rakovszky István 1865: Geschichtliches über Pressburg. Pozsony.
Rómer Flóris 1865: Pozsony és környéke – Pozsony régészeti műemlékei. Pozsony.
Szekcső Tamás 1865: Bazin, Dévény, Modor, Nagyszombat, Szent-György, Szab. kir. Pozsony városának és környékének helyrajzi és statisztikai ismertetése. Pozsony és környéke
Rakovszky István 1877: Althertümliche Überlieferungen von Pressburg. Pressburger Zeitung.
Némethy Lajos 1881: A pozsonyi clarissák leltára. Jegyzéke azon egyházi készleteknek, melyek 1782-ik év márczius hó 4-én és következő napokon, az apácza szerzet megszüntetésére alkalmával a császári biztosok által összeirattak. Egyházművészeti Lap.
Schönvitzky Bertalan 1886: A pozsonyi Klariszsza-apáczák története – Adatok a pozsonyi gymnásium történetéhez.
Nagy Géza 1911: Pozsonyi puskaművesség s a régi magyar puskaművesség. Arch. Ért. XXXI, 209-227.
Kováts Ferenc 1914: A nagy pozsonyi telekkönyv 1439–1517. Pozsony, 1914.
Horusitzky Henrik 1917: Pozsony környékének agrogeológiai viszonyai. Budapest.
Kováts Ferenc 1918: A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony.
Kováts Ferenc 1918: Pressburger Grundbuchführung und Liegenschaftsrecht im Spätmittelalter. Weimar.
Kováts Ferenc 1925: A pozsonyi zsidókönyvtöredék 1498-1503. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kúnó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Budapest.
Štefan Holčík – Štefanovičová, T. 1982: Bratislavský hrad. Bratislava.
1985 Technické pamiatky Bratislavy – Zborník Mestskej správy pamiatkovej starostlivosti a ochrany prírody
Anton Špiesz 1987: Bratislava v 18. storočí.
1987 Najstaršie dejiny Bratislavy – Referáty zo sympózia 28.-30. októbra 1986.
Štefan Holčík 1988: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Martin
Štefanovičová, T. 1993 (zost.): Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava
František Oslanský 1993: Cirkev v stredovekej Bratislave. Historický časopis 41, 113-122.
Gyurcsík, I. – Jégh, I. – Papp, Zs. (szerk.) 1994: Pozsony-Pressburg-Bratislava. A háromnyelvű város. Pozsony-Budapest
Fogarassy László 1995: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945). In: Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve 1992/1995. Pécs.
Limes 1995/3
Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
Szőnyi Endre 1996: Pozsonytól Kassáig - Felső-Magyarország építészete 1848-1918 között. Pozsony
Vincze László 1997: Tulajdonnév és köznév, előtag és utótag kölcsönös viszonya Pozsony utcaneveiben. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209, 406-414.
Ébert Tibor 1997: Egy város glóriájában – Pozsonyi képeslapok
Rádóczy Gyula 1999: Hol verték a "Breslavva civitas" köritatú pénzt? In: Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna (szerk.): Magyarok térben és időben. Tudományos Füzetek 11. Tata, 255-264.
Tózsa-Rigó Attila 2001: Városi életmód a koraújkori Pozsonyban, különös tekintettel a végrendelkezés körülményeire és gyakorlatára. In: Lehoczky László (szerk): Doktoranduszok fóruma, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szekciókiadványa. Miskolc, 111-117.
Tózsa-Rigó Attila 2004: Családszerkezet az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekből nyert adatok alapján. In: Septuagesimo anno humanissime peracto. Tanulmányok Kulcsár Péter 70. születésnapjára. Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. IX. fasc. 4, 243-271.
Szende Katalin 2004: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest.
Tózsa-Rigó Attila 2005: Viseletkultúra és vagyoni helyzet összefüggései a kora újkori Pozsonyban. In: Gesta, Fiatal Miskolci Történészek Folyóirata 2005/1-2, 125-149.
Mikó Árpád – Pálffy Géza 2005: A pozsonyi ferences templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei. Művészettörténeti Értesítő 54/3-4, 319–348.
Jozef Hoššo 2005: Kachliarstvo v stredovekom meste Bratislava a v bratislavskom regióne. In: J. Chovanec (ed.): Gotické a renesančné kachlice v Karpatoch. Trebišov, 131-148.
Czoch, G. 2005 (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Bratislava
Tatiana Štefanovičová 2005: Príspevok k nálezom z doby rímskej z Bratislavy. Východoslovenský pravek 7, 23-30.
Vladimír Segeš 2005: Prešporský pitaval – Zločin a trest v stredovekej Bratislave.
Lysá, Ž. 2006: Počiatky formovania mestskej society v stredovekej Bratislave. Medea 10, 115-149.
Milan Zemko 2006: Slovakizácia Bratislavy v 20. storočí podľa štatistík. In: Ferenčuchová, Bohumila a kol. (ed.): Slovensko a svet v 20. storočí – Kapitoly k 70. narodeninám PhDr. Valeriána Bystrického, DrSc. Bratislava
Viera Obuchová – Štefan Holčík 2006: Cintorín pri Kozej bráne.
120 rokov bratislavskej vodárne 1886 – 2006
Tózsa-Rigó Attila 2006: Az 1497-es pozsonyi borkimérési statútum. Agrártörténeti Közlemények 47/1-4, 202-222.
Tózsa-Rigó Attila 2007: Kegyesség és hitújítás. A reformáció megjelenésének első nyomai az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekben. In: Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. XI. fasc. 1, 113-159.
Šedivý, J. 2007: Mittelalterliche Schriftkultur im Pressburger Kollegiatkapitel. Bratislava.
Tózsa-Rigó Attila 2007: A pozsonyi politikai elit a XVI. század elso két harmadában. FONS Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 14/2, 187-277.
Štefanovičová, T. 2007: Možnosti prezentácie veľkomoravských archeologických pamiatok na Bratislavskom hrade. In: Bojná – Hospodárske a politické centrum Nitrianskeho kniežatstva. Nitra, 237-246.
Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa. Századok 142/5, 1135-1186.
Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században. Urbs Várostörténerti Évkönyv 3, 329-348.
Šedivý, J. 2008: Najstarší patriciát v Bratislave. Forum historiae 2/2, 1-21.
Štefanovičová et al. 2008: Predbežná správa z archeologického výskumu bratislavského Podhradia-Vydrice. Zbor. SNM – Archeológia.
Tatiana Štefanovičová – Drahoslav Hulínek (zost.): Bitka pri Bratislave v roku 907 a jej význam pre vývoj stredného Podunajska
Tózsa-Rigó Attila 2009: Szőlőbirtoklás a 16. századi Pozsonyban. In: Orosz István – Papp Klára (szerk.): Szőlőtermelés és borkereskedelem. Speculum Historiae Debreceniense 2, 33-54.
van Duin, P. C. 2009: Central European Crossroads – Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg) 1867-1921. New York – Oxford. (rec. Aetas 2011/2)
Tózsa-Rigó Attila 2009: Rozpočet mesta Bratislavy v druhej štvrtine 16. storočia. Historický časopis 57/1, 67-86.
Gaucsík István 2010: A határ mint gazdasági probléma. A Pozsonyi I. Takarékbank helyzete az első bécsi döntés után. In: Simon Attila (ed.) 1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Balassagyarmat, 140-150.
Filep, T. G. 2010: Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920. Pozsony. (rec. Aetas 2011/2)
Lysá, Ž. 2010: Cives et hospites v Bratislave. In: Lukačka, J. et al.: Stredoveké mesto ako miesto stretnutí a komunikácie. Bratislava, 135-142.
Daňová, M. – Čambal, R. – Turčan, V. 2010: Súbor predmetov z bratislavského hradného kopca. Zbor. SNM CIV – Archeológia 20, 81-88.
Tózsa-Rigó Attila 2010: Pozostalosti z viníc a vína v Bratislave v 16. storočí. Historický časopis 58.
Majorossy Judit – Szende Katalin 2010: Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)-1529. Teil 1: 1410-1487.
Hugo Gold a kol. 2010: Židia v Bratislave v minulosti a súčasnosti.
Tózsa-Rigó Attila 2011: Pozsony város költségvetése a 16. század második negyedében. Történelmi Szemle LIII/1, 39-62.
Varga Bálint 2011: Árpád és Mária Terézia között – Pozsony város identitásai és emlékművei a 19. század végén. In: Cieger András (szerk.): Terek, tervek, történetek – Az identitás történetének térbeli keretei 2. Budapest.
Varsik, V. 2011: Germánske osídlenie na východnom predpolí Bratislavy. Archaeologica Slovaca Monographiae Fontes XVIII. Nitra
Viera Obuchová – Marta Janovíčková 2011: Každodenný život a bývanie v Bratislave.
Lysá, Ž. 2011: Privilégium pre Bratislavu z roku 1291. Historický časopis 2011/2
Šedivý a kol. 2012: Dejiny Bratislavy 1 – Brezalauspurc – na križovatke kultúr
Šedivý, J. 2012: Od jobagiónov k mešťanom – alebo prečo Bratislava nebola mestom už v 12. storočí. Slovenská archivistika XLVII/1, 88-105.
Madách Kalendárium, 2012
Majorossy Judit 2012: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban. Urbs – magyar várostörténeti évkönyv 7/1, 171-199.
Skorka Renáta 2012: Pozsony a bécsi közvetítőkereskedelem árnyékában. In: Tiszteletkör.
Peter Sedláček 2012: Mestská domobrana a mestská stráž v Bratislave v polovici 15. storočia. Vojenská história 4/2012.
Eva Kowalská 2012: Pozsony – a tanügyi innováció helyszíne a 18–19. század fordulóján. Iskolakultúra 2012/9.
Tózsa-Rigó Attila 2012: Egy kocsmai verekedés tanulságai. Társadalom- és mikrotörténeti elemzés egy pozsonyi borkimérésben lezajlott 1539-es konfliktusról. Fórum Társadalomtudományi Szemle 14/1, 125-140.
Anton Fiala 2013: Neznáme znaky cechu farbiarov z Bratislavy z 18. – 19. storočia. Denarius 3.
Pálffy Géza 2013: A Magyar Királyság új fővárosa Pozsony a XVI. században. Fons 20/1, 3-76.
Radoslav Čambal – Branislav Kovár – Martin Hanuš 2013: Najstaršie germánske nálezy na území Bratislavy? Zbor. SNM – Archeológia 23, 79-84.
Žofia Lysá 2013: Odkedy je Bratislava (výsadným) mestom? In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
Jozef Kováč 2013: Hromadný nález železných predmetov z bratislavského Hradného vrchu. Zbor. SNM – Archeológia 23, 97-104.
Viera Obuchová 2013: Príbehy z dejín Bratislavy.
C. Tóth Norbert 2013: A pozsonyi társaskáptalan kanonokai 1425-ben. Acta Historica CXXXV.
C. Tóth Norbert 2013: Források a pozsonyi várkút építésének történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 62, 115–120.
Federmayer, Frederik 2013: Marek Walticher (1603-1655) a jeho rodina. Kariéra prešporského mešťana v kráľovských a palatínskych službách. Mesto a dejiny 2/2.
Ladislav Jurányi 2013: Najstaršia pozemková kniha – Grundbuch (1439 – 1517). Bratislava – Zborník Múzea mesta Bratislavy.
Ladislav Jurányi 2014: Prešporské vinice koncom stredoveku v zrkadle najstaršej pozemkovej knihy mesta. Bratislava – Zborník Múzea mesta Bratislavy.
Majorossy Judit – Szende Katalin 2014: Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)-1529. Teil 2: 1487-1529.
Gaucsík István 2014: A Pozsonyi I. Takarékpénztár közhasznú tevékenysége a 19. században. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 59-79.
Viera Obuchová 2014: Bývanie v Prešporku na prelome 19. a 20. storočia. In: Dejny bývania v Bratislavskej župe.
Tózsa-Rigó Attila 2014: A városi közösség "önolvasata" – Reprezentáció és közösségtudat a Pozsonynak tett adományok tükrében (16. századi végrendeleti anyag információi alapján). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 81-94.
Dudeková, Gabriela 2014: Systém sociálnej starostlivosti v Bratislave v 19. storočí a jeho modernizácia na prelome 19. a 20. storočia. Historický časopis 62/2, 225-252.
C. Tóth Norbert – Lakatos Bálint – Mikó Gábor 2014: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421–1425). Budapest.
Frederik Federmayer 2015: Genealógia prešporského rodu Rosspeidtner. Mesto a dejiny 4/1.
B. Mánya Ágnes 2015: Arcképek és homlokzatok – Fejezetek Pozsony építészetéből 1890-1914 – Fejezetek Pozsony építészetéből 1890-1914.
Viera Obuchová 2016: Mária Terézia a jej návštevy v bratislavskom kláštore uršulínok. In: Varia Theresiana.
Lucia Nezvalová 2016: Osídlenie Kapitulskej ulice č. 6 – 8 v Bratislave v neskorom stredoveku a na začiatku novoveku – analýza nálezov s dôrazom na keramické nádoby. Študijné zvesti 59.
Andrej Botek 2016: Primárna dispozícia bratislavského kláštora kapucínov do 30-tych rokov 18. storočia. Studia Capuccinorum Boziniensia II.
Kovács Viktória 2016: A pozsonyiak vámmentessége az Anjou- és a Zsigmond-korban. In: Weisz Boglárka (szerk.): Pénz, posztó, piac: Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 341-365.
Losonczy Tóth Árpád 2016: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” – Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről. WMMÉ 38.
2016 Technické pamiatky Bratislavy.
Katarína Hradská 2017: Židovská Bratislava.
Draskóczy István 2017: Austrian Salt in Pozsony in the Mid-Fifteenth Century. Hungarian Historical Review VI/1.
Zdeněk Farkaš 2017: Zaniknutý kostolík sv. Margity na Patrónke v Bratislave. Historika 2017/1.
Tóth László 2017: Kényszerpályán. A pozsonyi magyar színjátszás az államfordulat idején (1918-1924). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/1.
Szűts István Gergely 2017: A pozsonyi Madách Szalon kulturális és üzleti tevékenysége egy partnercég iratai alapján, 1942-1944. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/2.
Jančura, Mikuláš 2017: Taxíky v systéme verejnej mestskej dopravy so zreteľom na príklad medzivojnovej Bratislavy. Mesto a dejiny 6/1.
Sedláček, Peter 2017: Hospodárenie mestskej komory v Bratislave na základe rozboru komorných kníh mesta Bratislavy z rokov 1434–1528. Historický časopis 3/2017.
Kovács Viktória 2017: The Pozsony Toll Exemption in the Angevin and Sigismund Eras. In: Specimina Nova – Pars Prima Sectio Mediaevalis IX.
Buják Gábor 2017: Brezalauspurc, Preslava civitas, Preslawaspurch. Pozsony német elnevezésének eredete. In: Micae Mediaevales VI. – Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról.
Neumann Tibor 2017: Vojenské výdavky a daň mesta Bratislavy v rokoch 1489-1495. In: Ingenii laus – Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
Neumann Tibor 2017: „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni” – A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István és Weisz Boglárka. Budapest, 13–106.
Štefánik, Martin a kol. 2017: Stredoveké mesto a jeho obyvatelia.
Jana Laslavíková 2017: Prvé roky fungovania Mestského divadla v Prešporku a pôsobenie nemeckého divadelného riaditeľa Maxa Kmentta. Musicologica Olomucensia 25.
2017 Bratislava 29 – Zborník Múzea mesta Bratislavy
Igor Janota 2017: Rehole, kostoly a kláštory v Bratislave.
Claude Baláž: Bratislava - Topografia historického jadra mesta v 17.-19. storočí.
Vladimír Tomčík 2018: Po stopách dávnej Bratislavy – Ako sa v hlavnom meste žilo kedysi
Vašš, Martin 2018: Sociálna štruktúra bratislavskej umeleckej bohémy v rokoch 1920–1945. Historický časopis 66/1.
Petra Šimončičová Koóšová – Branislav Lesák 2018: Zuckermandel – od Podhradia k mestskej štvrti Bratislavy. In: Archaeologia historica 43/1.
Gaučík István 2018: A polgári autonómia és mecénásság jelképe: a Pozsonyi Városi Múzeum (1868-1918). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2018/ 3.
Lovra Éva 2018: A modern városrendezés kezdetei Pozsonyban – Pozsony szabad királyi város városrendezési és városbővítési térképe az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében. Térképtörténeti Közlemények 2.
Vrtel, A. – Maretta, R. G. 2018: Poklad keltských mincí objavený v Bratislave roku 1776 – Lokalizácia miesta nálezu. Historický časopis 66/3.
Kovár, B. – Čambal, R. – Budaj, M. 2018: The La Tène oppidum in Bratislava. In: Berecki S. et al. (eds.): Iron Age Connectivity in the Carpathian Basin. BMM XVI. Cluj-Napoca, 51-63.
Kvasnicová, M. – Šeregi, M. 2018 (zost.): Architektúra kláštorov a rehoľných domov na Slovensku.
Robert Hofrichter – Peter Janoviček 2018: Z Prešporku do Soľnohradu – Strednou Európou proti prúdu času.
Marek Budaj – Branislav Kovár 2018: Nález bieleho peniaza Ferdinanda I z Bratislavského hradu. Denarius 7.
H. Németh István 2018: Pozsony centrális szerepköreinek hatásai és jellegzetességei a magyarországi városhálózatban. Történelmi Szemle LX/2.
Fazekas István 2018: A katolikus egyház helyzete és intézményrendszere a kora újkori Pozsonyban. Történelmi Szemle LX/2.
Frederik Federmayer 2018: A jezsuita iskolákban végzett diákok és karrierlehetőségeik a Magyar Királyság 17. századi fővárosában. Történelmi Szemle LX/2.
Kádár Zsófia 2018: A pozsonyi jezsuita kollégium mint összetett intézmény a 17. században. Történelmi Szemle LX/2.
Kökényesi Zsolt 2018: A pozsonyi jezsuita kollégium diáklétszám-változásai a 17–18. században. Történelmi Szemle LX/2.
Neumann Tibor 2018: Hal, bor, zsemle – Olasz vendégek Pozsonyban (1476–1497). Vestigia II. Piliscsaba, 55-63. (szlovákul Verbum Historiae 2/2021)
Maretta, R. G. – Vrtel, A. 2019: Historická záhrada na Mýtnej ulici v Bratislave. Muzeológia a kultúrne dedičstvo 1/2019.
Vladimír Segeš 2019: Kriminalita a justícia v stredovekom Prešporku
Laslavíková, Jana 2019: Mestské divadlo v Prešporku v kontexte vývoja mestských divadiel v strednej Európe v druhej polovici 19. storočia. Historický časopis 67/2.
Gaučík, Štefan 2019: Mestské múzeum v Prešporku v kontexte doby (1868-1918).
Gaucsík, István 2019: Pénzügyi szolgáltatók és a hitelezés formái Pozsonyban a 18. század végén és a 19. század elején. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019, 175-191.
Milan Thurzo – Pavol Jančovič 2020: Historické hraničné znaky a nápisy so zameraním na územie Bratislavy.
Iváncsó Ádám 2020: A Pozsonyi Torna Egylet története: 1880-1945. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2020/4.
Martin Illáš 2020: Nový pohľad na stavebný vývoj sakrálnych stavieb na Bratislavskom hrade. Verbum historiae 2020/2, 154-172.
Jana Laslavíková 2020: Mestské divadlo v Prešporku na sklonku 19. storočia.
Henrieta Moravčíková a kol. 2020: Bratislava (ne)plánované mesto/(un)planned city.
Pálffy Géza 2020: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul" – A pozsonyi Mihály-kapu különleges felirata és reprezentációs szerepe a kora újkorban. In: Urbs 15, 251–273.
Jiří Militký 2020: Keltisches Münzwesen in Nordostösterreich. In: Peter Trebsche (Hrsg.): Keltische Münzstätten und Heiligtümer. Die jüngere Eisenzeit im Osten Österreichs. Wien
Bagi Zoltán Péter 2021: Beteg és sebesült vallon és francia zsoldosok ellátása Pozsonyban 1597. szeptember 11-e és november 29-e között. Kaleidoscope 11/22.
Michal Bada: Úloha kléru počas ranonovovekých korunovácií v Bratislave.