Baku (azeri betűkkel: Bakı, perzsául: Badkube/باراکا[3]) Azerbajdzsán fővárosa és egyben legnagyobb városa, az ország tudományos, kulturális és ipari központja.
Fontos közlekedési és kereskedelmi központ. Népessége 2 045 815 fő (2011).[4]
Földrajz
A főváros az Abşeron-félsziget déli részén fekszik, a Kaszpi-tenger nyugati partján, 28 méteres tengerszint alatti magasságban.
Az éghajlat Bakuban félszárazmérsékelt (Köppen: BSk). Időjárása nyáron forró és száraz, míg télen hűvös és csapadékos, amikor viharos sarki eredetű szelek fújnak (például az északról fújó Xəzri). Bár a hó ritka errefelé, a partvonal hőmérséklete mégis lesüllyed fagypont alá. A havas napok száma 10 körüli. Az évi átlaghőmérséklet kb. 15 °C, az átlagos évi csapadékmennyiség alig 200 mm/év.
A legelterjedtebb nézet szerint Baku nevének jelentését a város régebbi perzsa neveiből származtatják. Az egyik teória szerint a Bad-kube azt jelenti, hogy a „város, ahol a szelek fújnak”. A másik nézet szerint a Bagkun névből ered, melynek jelentése az „Isten hegye”. Az arab források által feltüntetett névváltozatok (Baku, Bakukh, Bakuya, Bakuye) mind a perzsa névből származnak.
Egy harmadik vélemény szerint az elnevezés visszanyúlik a zoroasztrikus időkbe, és a Baga szóból ered, mely napot vagy istent jelent.
Ős- és ókori történelem
Baku és környéke már a bronzkortól kezdve lakott hely. Az i. e. 6. században Ateshi-Baguan tiszteletére emeltek templomot. A rómaiak soha nem hódították meg a várost és környékét, annak ellenére, hogy Pompeius Magnus és Néró is vezetett hadjáratot a Kaukázusban. A szovjet időszak alatt sokáig úgy hitték, hogy a Sabunçu kerület helyén található Ramana településnév a Romanából ered, mivel rómaiak alapították.
Szent Bertalan apostol idején Baku neve Alban, de sokan úgy vélik, hogy a Kaukázusi Albánia államalakulat fennállása során Albanopolisznak hívták. Valószínűsíthető, hogy ekkor egy keresztény templom is volt a mai Szűztorony helyén. Szintén ebben az időben terjedt el Zarathustra vallása, a zoroasztrizmus is.
1501-ben I. Iszmáíl perzsa sah, a Szafavida dinasztia uralkodója ostrom alá vette Bakut. A lakók elszántan védekeztek, ezért Iszmáil egy idő után az erődöt aláaknázta. Az erőd fölrobbant és a lakosság nagy részét kiirtották. 1538-ban végleg véget vetettek a sirváni sahok uralmának, és 1604-ben az erődrendszert lerombolták.
1722-ben megdőlt a Szafavida-dinasztia, ami óriási káoszt okozott, és Bakut török és orosz csapatok hódították meg. 1723. január 26-án az oroszok hosszú ostrom után bevették a várost, és két ezred katonát hagytak helyőrségként, Iván Barjatyanszkij herceg vezetésével. Ám az 1730-as évekreNádir sah legyőzte az oroszokat, és a Ganja közelében 1735. március 10-én kötött megállapodás értelmében az oroszok kivonultak.
1747-ben a sah halála után létrejött a Bakui Kánság, amely később a jóval erősebb Quba Kánság hatása alá került.
A cári Oroszország ezután ismét a kaukázusi régió meghódítását tervezte. 1796 tavaszán II. Katalin parancsára Valerián Zubov tábornok 6000 katonával elfoglalta Bakut. Júniusban az orosz flotta is behajózott a Bakui-öbölbe és csapatokat is állomásoztattak. Ám ezután I. Pál1797-ben kivonta a katonákat a városból.
Utóda, I. Sándor cár az Orosz-Perzsa háború alatt megbízta Pável Cicianov tábornokot a város meghódításával, de ő merénylet áldozata lett. A vezér nélkül maradt sereg egy év múlva tudja csak elfoglalni a várost, ami a Gulisztáni Egyezmény eredményeként 1813-tól az Orosz Birodalom része lesz.
1813–1920
Bakui utca délben, (festmény, 1861)
1840. április 10-én a cári közigazgatási reformmal, Baku ujezd az Orosz Birodalom egyik közigazgatási egysége lesz. 1859-ben, miután Semakha (ma: Şamaxı) városát lerombolta egy földrengés, ide helyezték át a kormányzóság (gubernyija) székhelyét.
A város igazán gyors fejlődését az olaj kitermelésének köszönhette. 1846-ban itt fúrták a világ első olajkútját, 1859-ben épült az első olajfinomító, 1863-ban az első petróleumgyártó üzem, ahol hűtőgépeket is alkalmaztak.[5]1861-ben lebontották a várost körülvevő falakat. 1868-ban megépült a távíróvezeték Tifliszbe, míg 1879-ben Krasznovodoszkba. 1882-ben Ludvig Nobel külföldi olajmunkásokat hozatott be, akik a Villa Petrolea nevű negyedben telepedtek le. 1883-ban a Rothschild család is beszállt az olajkitermelésbe. Szintén abban az évben látogatást tett Bakuban III. Sándor orosz cár. 1890-re a világ kőolajtermelésének fele, Oroszországénak a 95%-a innen került ki. 1894-ben megnyílt az első könyvtár, illetve egy víztisztító is. 1907-ben megérkezett a városba az első személygépkocsi.
Az első világháború előestéjére a kitermelt olaj mennyisége 7 millió tonna volt évente. Ez fontos célponttá tette az elkövetkező harci eseményekben. Németország, mivel nem bízott Törökország olajtartalékaiban, megbízta Kress von Kressenstein tábornokot, hogy foglalja el Bakut. Erre válaszul a britek odaküldték Lionel Dunsterville tábornokot, akinek sikerült kivernie a városból és környékéről az ott lévő németekkel szövetséges török csapatokat, és így 1918-ban létrejött a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság.
A szovjet uralom
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A függetlenség elnyerése után
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Közigazgatás
Bakui városképKilátás a Beşmərtəbə-ről
Baku 12 kerületre (rayonlar) oszlik, ezenkívül van 48 kisebb közigazgatási egység is, melyeknek jó része a városhoz kapcsolódó településekből áll.
A kerületek:
Binəqədi
Qaradağ
Xətai
Xəzər
Nərimanov
Nəsimi
Nizami
Səbail
Sabunçu
Suraxanı
Yasamal
Demográfia
A város lakosságának nagy részét az azeriek alkotják (90%). A népesség növekedése a 19. század közepén indult meg. Az akkor még 7000 lakosú település népessége 1860-ra 13 000, 1897-re 112 000, 1913-ra már 215 000 főre nőtt. Ezután a város növekedését a két világháború szakította meg egy időre, de napjainkban Bakunak több mint kétmillió lakosa van.
A gazdaság fő terméke a kőolaj. Már a 8. századtól kezdve ismerik jelenlétét, és a 15. századra már több kézzel ásott olajkút is működött. Az így nyert olajjal akkor lámpásokat működtettek. A nagymértékű bányászat 1872-ben indult meg. Szakképzett munkások érkeztek mindenhonnan a városba. A 20. század elejére több mint 3000 olajkút működött, és Baku adta a világ olajtermelésének a felét. Ebben az időben jelentős volt még az olajipari eszközök gyártása is. A második világháború idején a sztálingrádi csatának az volt a fő tétje, hogy ki tarthatja kezében a hatalmas bakui olajmezőket. A 20. század végére a parti olajforrások elkezdtek kimerülni, emiatt a kitermelés visszaesett.
A gazdaság újjáéledését mutatja a 2001-ben megnyitott Bakui Értéktőzsde, továbbá a turisztikai beruházások, új hotelek építése (Hyatt Park, Hyatt Regency, Park Inn, Excelsior).
Oktatás
Azerbajdzsán oktatási központjaként számos egyetem található Bakuban. A kommunizmus bukása után több magánegyetem is alakult. Szintén a főváros a központja az 1945-ben alapított Azerbajdzsáni Tudományos Akadémiának.
A város tömegközlekedését a metró és a buszok látják el. Régen voltak villamosvonalak is, de ezeket megszüntették. A bakui metró két vonalból áll, ezeket piros és zöld szín jelöli. A buszok az útvonalukon belül bárhol megállnak, ha leintik őket, vagy ha valaki szól a sofőrnek, hogy álljon meg. Ezen kívül még van két taxitársaság is a városban. A sárga színű kocsik a Star, míg a fehér színűek a Azerq taxis vállalat járművei.
A diszkók kora reggelig, míg a kocsmák hajnalig tartanak nyitva. A legnépszerűbb diszkók a "Club 1033", "X-site", "Capitol Night Club", "Hyatt Disco", "Zagulba Disco Club" és a "Le Mirage". A pubok közül ismert a "Rigs bar" és a "Phoenix Bar".
Az egyik legjelentősebb rendezvény a minden évben megrendezett Bakui Nemzetközi Jazzfesztivál, ahová több híres zenész is érkezik az USA-ból, Németországból, Oroszországból, Grúziából stb.
A város legjelentősebb strandjai a Shikhovo és az "Ezeregy éjszaka".
↑Gradovi pobratimi (bosnyák nyelven). sarajevo.ba. grad Sarajevo. [2017. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 1.)
.jpg)
.jpeg)
