A település a római kor óta lakott. Népvándorlás-kori germán sírokat tártak fel a közelben. A honfoglalás után a gyepű védelmére besenyőket telepítettek ide. A falu később teljesen magyarrá vált. A 16. században a magyarok mellé nagyszámú horvát költözött, akik Dalmáciából érkeztek és a törökök űzték el őket korábbi lakóhelyükről.
Első okleveles említése:1262-ből Bezene.[4]
Első templomát 1400 előtt Kisboldogasszony tiszteletére szentelték.
A törökök elpusztították és a Dalmáciából elűzött horvátok menekültek ide és telepedtek le, 1884-ig Albrecht főherceghűbéres birtoka volt. A falu lakói még 1930-ban is zömmel horvátnak vallották magukat. Bizonyítékul szolgálnak erre a temető fejfáinak feliratai. A XVIII. században pedig német telepesek érkeztek. Így vált többnemzetiségű településsé.
1715-ben a település adófizetői:[5]
Andreas Jaksics; Laurentius Szigeti; Johannes Kustrics; Johannes Benkovics; Johannes Rocza; Thomas Behon; Johannes Varga; Fabianus Vomics; Laurentius Ezel; Georgius Radicz; Georgius Vas; Georgius Czupics; Michael Bindis; Jacobus Kovács; Martinus Novics; Blazius Zlama; Georgius Ambrus; Paulus Jankovics; Johannes Hujber; Georgius Kopinics; Stephanus Petkovics; Johannes Fekete; Andreas Kajtar; Adamus Czimit; Nicolaus Glavanovics; Georgius Drobirith; Jacobus Tinczki; Martinus Treha; Mathias Kiraly; Vittus Choch; Georgius Vindis; Simon Jankovics; Gregorius Tomasics; Michael Milotics; Paulus Ivanics; Martinus Gubovics; Johannes Radics; Paulus Farkass; Adamus Lipcsics; Thomas Lipcsics; Adamus Dekics; Johan Faló; Petrus Sterkovics; Mathias Molnar; Petrus Molnar; Martin Behan; Johannes Gubovics; Mathias Ambrus; Jacobus Gyuri; Nicolaus Kovács; Laurentius Gyukeres; Johannes Gyukeres; Thomas Mramor; Gregorius Szurics; Martinus Klemensics; Joannes Behon; Georgius Behon; Mattheus Csuklics; Michael Chorvatt; Paulus Horgos; Georgius Benkovics; Vittus Fleiss; Andreas Rupics; Gregorius Benkovics; Andreas Kis; Paulus Brenesics; Georgius Novics; Paulus Simko; Mathias Nuszer; Andreas Szabo; Martin Komenda; Laurentius Lipar; Mathaeus Zariza; Elizabetha Molnar; Johannes Freha; Gregorius Greguly; Thomas Bucza; Bartholomeus Takacs; Jacobus Petrle; Laurentius Radovics; Paulus Majorics; Mattheus Pressen; Blasius Klemensics; Johannes Fekete
A Pallas nagy lexikona[6] szerint: kisközség Moson várm. rajkai j-ban, (1891) 1245 horvát, német és magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral.
1910-ben a falu szinte teljesen tisztán (99,1%) római katolikus vallású, azonban nemzetiségi összetétele tekintetében igen heterogén volt: 1367 lakosából 954 horvát (69,7%), 211 magyar (15,4%), 198 német (14,5%), 3 fő tót (szlovák) és 1 egyéb anyanyelvű személyt írtak össze.
Napjainkban a település lakóinak kb. 2/3-a vallja magát horvát nemzetiségűnek.
A faluban aktív egyesületi és kulturális élet folyik. Működik a horvát kisebbségi önkormányzat és szervezi a Bezenyei Horvát Napokat [1].
Elnevezései
A település német neve Pallesdorf. Horvátul a hivatalos neve Bizonja. A dunacsúniak Bizunja-nak nevezik a falut.[7]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,2%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 30,5% horvátnak, 4,4% németnek, 9% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66%, református 1%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 8,1% (24% nem nyilatkozott).[16]
Nevezetességei
Wurcz-ház - a település legrégebbi háza - horvát gyűjtemény (Ady Endre u. 11)
XVIII. század elején épített és a XIX. században megnagyobbított templom. 1812: átépítették. Orgonáját (1/12 m/r) 1886: Mozsny Vince építette, 1940: az Angster gyár átépítette.
Pogány (Piufsich) János (1907-1983) piarista szerzetes, országos hírű matematikatanár. Tanított Vácott, Debrecenben, Szabadkán és Budapesten. 1957-ben Beke Manó-díjat kapott.
