A település környéke már a római időkben is lakott hely lehetett. Határán vezet keresztül az egykori római hadiút.
Területe egykor győri és mosoni várföld volt, ahol a vár szolgái éltek. Nevét 1210-ben említették először II. András király adományozó levelében; melyben Poth nádornak 2 ekényi földet adományozott. Réthit 1212-ben a Győri várhoz tartozó várjobbágysági falunak írták, mely a győri vár és királyi tárnokok földje volt. 1251-ben Móric mester (comes) nyitrai főispán birtokaként volt említve, aki ekkor Réti majorságát a Mórichidai Premontrei Prépostságnak ajándékozta a Kapi földekkel együtt, és az ajándékozásba fia is beleegyezett. 1372-ben már a Pokyak is birtokosok voltak itt. 1472-ben nevét possessio Rethy alakban említették az oklevelekben. 1544-ben Ostffy Lászlónak is voltak itt birtokai a Pokyak mellett.
1609. évi összeírás szerint ez a két család szerepelt. De 1610-ben már Gyapay György is birtokos volt itt, aki egy előkelő Győr vármegyei család tagja és felesége Czakó Elízia által örökölte Cakóházát. 1613-ban már Zánthó István is. 1677-ben pedig már több birtokosa ismert név szerint, így Gyapay Miklós, Csáfordi Nagy György és Izdenczy János. 1790 körül Eöry István és Kelemen István volt az örököse, de a Syey családnak is volt itt részbirtoka.
Pörösföld nevű dűlője egy régi pernek az emlékét tartja fenn, mely Réti és Sövényháza községek között e dűlőrész hovátartozandósága fölött támadt. 1819-ben az egész község leégett. Ágostoni hitvallású temploma 1785-ben épült.
1898-ban a falu neve Tárnokréti lett és a tósziget-csilizközi járáshoz tartozott. 1975-ben a települést Bősárkányhoz csatolták, 1990-ben lett ismét önálló közigazgatásilag.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,7%-a magyarnak, 1,5% cigánynak, 2,1% németnek, 0,5% szlováknak mondta magát (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 16,5%, református 1%, evangélikus 57,7%, felekezeten kívüli 9,8% (14,9% nem nyilatkozott).[11]