A Rábaköz déli részén, a Rába bal partján helyezkedik el.
Megközelítése
A település központján, annak főutcájaként, nagyjából észak–déli irányban végighúzódik a 8426-os út, közúton azon érhető el a 86-os főútpáli szakasza irányából, illetve déli szomszédja, Kemenesszentpéter felől is. Szillel a 8604-es, Szannyal a 8425-ös út köti össze, keleti határszélét érinti még a Rábasebesre vezető 84 133-as számú mellékút is. Vasútvonal nem érinti.
Története
Elterjedt az a nézet, hogy a falu első említése 1001-ből származik,[3] ugyanis a Pannonhalmi apátság Alapítólevelének végén említett hét halászfalu egyike: Wag. Azonban minden bizonnyal a Vág folyó mentén, a középkoriPozsony vármegyében lévő faluról van szó, mely a mai Deáki és Vágsellye településeket foglalhatta magában.[4] Az első írott említés 1263-ból, IV. Béla idejéből való.[5]
Egy fent maradt monda szerint egyszer Màtyàs kiràly Vàg környèkèn vadàszott. Mivel a faluban èppen akkor bùcsù volt betèrt, hogy szomjùsàgàt csillapìtsa. Ott pillantotta meg Pòki Esztert, akibe rögtön beleszeretett. Elkezdett udvarolni a lànynak ès azèrt, hogy minèl hamarabb Vàgra èrjen, a Ràba mentèn utat èpìtetett Budàròl. E mondànak köszönhetően hívják a vàgiak a vìzügyi védőgátat "Eszteru"-nak.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,2%-a magyarnak, 2,2% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (5,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 80,2%, református 5,2%, evangélikus 1,9%, felekezeten kívüli 3% (8,2% nem nyilatkozott).[14]
Nevezetességei
Itt született Wathay Ferenc, végvári vitéz, festő, énekszerző.