Komárom-Esztergom vármegye déli peremén, erdők ölelésében fekszik, a megyeszékhely Tatabányától bő 25 kilométerre. A környező települések közül Dad 6,5, Vérteskethely 7,5, Kisbér 10,5, Szákszend 11, Oroszlány pedig 19 kilométer távolságra található. Központján a 8135-ös út halad keresztül, és a megszüntetéséig érintette a települést a Tatabánya–Pápa-vasútvonal is. Utóbbinak egy megállási pontja volt a községben, Császár megállóhely közúti elérését a 81 326-os számú mellékút teszi lehetővé.
A település és környéke már az őskorban is lakott volt. Őskori kőeszközök, a rómaiak korából, avar korból való leletek kerültek itt a felszínre. A falu elnevezése (a Császár főnévre vezethető vissza) személynévből ered.
Első írásos említésére 1233-ból vannak adatok. 1332 körül Csór nemzetségbeli Tamás csókakői és (vár)gesztesi várnagy kapta a falut adományul a királytól. 1529-ben az átvonuló török csapatok dúlták fel, megmaradt lakói elmenekültek, hosszú időre lakatlanná vált. 1622-ben református magyarok népesítették be. 1645-ben a falut sújtó nagy földrengés szinte teljesen lerombolta. Újjáépítése után az Esterházy család lett birtokosa. A falu mellett a Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc csapatok nagy győzelmet arattak.
A 19. században többször lett pusztító tűzvész martaléka, azonban a csapást mindannyiszor kiheverte.
A falu mai lakói főleg erdő- és mezőgazdasággal foglalkoznak. Nagy hagyománya van a szőlőművelésnek és bortermelésnek is.
Apostag
A falu határában levő erdőben az ún. Kopaszhegy alatt még a múlt század elején is láthatók voltak egy elpusztult település: Apostag romjai.
Kendertó (Csesztreg)
A település nevét az oklevelek 1228-ban említik először, nevét ekkor Cheztreg alakban írták.
Kendertó, vagy Csesztreg Árpád-kori elpusztult település is a falu határába esett, a mai Császártól délkeletre. 1228-előtt Kendertó a Csák nemzetségbeli Miklós comes birtoka volt. 1228-ban fent nevezett Miklós comes a települést fiaira hagyta. 1328-ban Csák nemzetségbeli Kendertói Miklós kiegyezik Twdbegh fiával, Ilbegh comes-szel.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,6%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,5% németnek, 0,2% románnak mondta magát (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 29,1%, református 37,9%, evangélikus 2%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 10,5% (19,7% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 86,6%-a vallotta magát magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% lengyelnek, 0,2% bolgárnak, 0,1-0,1% örménynek, románnak és szlováknak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 28,1% volt református, 19,7% római katolikus, 1,2% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 11,7% felekezeten kívüli (38,4% nem válaszolt).[13]
Nevezetességei
Műemléknek nyilvánított római katolikus temploma 1771 és 1775 között épült Fellner Jakab tervei szerint.
Református temploma 1748-ban épült, műemlék jellegű.
„Henryx City” western falu – az egykori vadnyugati városok mintájára kialakított, magántulajdonú élménypark és múzeum a község keleti végében[14]
Ismert emberek
Itt született 1853. november 3-án nagy-, és kiskálnai Kálnay Lajos vezérőrnagy.
Itt volt plébános 1894–1919 között Wohlmuth Ferenc boldog-várományos vértanú pap, akit a Tanácsköztársaság idején vörösök akasztottak fel.
.svg)
