![]() | Ez a szócikk Kamocsáról szól. Hasonló címmel lásd még: Récsény. |
Kamocsa (szlovákul Komoča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
Fekvése
Kamocsa Érsekújvártól 14 km-re délnyugatra, Gútától 7 km-re északkeletre, a Vág bal partján fekszik, Ifjúságfalvával szemben. Áthalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 563-as főút. Kamocsa mellett (a falutól északra) torkollik a Vágba a Nyitra-csatorna. Közigazgatásilag délről Gúta, délkeletről Naszvad, keletről Érsekújvár, északkeletről Andód, északról Szímő, nyugatról pedig Ifjúságfalva határolja.
Élővilága
A faluban 2019 óta tartanak számon gólyafészket egy kéményen. 2019 óta minden évben 3 fiókát számoltak össze.[2]
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorszakban is éltek emberek. A lengyeli kultúra településének nyomait találták itt meg. Később latén korból,[3] római korból barbár település, valamint kora középkori telep és sírlelet került elő.[4] Tacy dűlőben 11-13. századi telepkerámiát és cserépbogrács töredékeket is találtak.[5]
A mai települést 1416-ban „Kamacha” néven említik először. A középkorban különböző nemesi családok birtoka volt. A 16. században a török elpusztította, de a 17. század közepén újratelepítették, és száz évvel később már 850 lakosa volt. A 15. században az Amadé és Hunyadi családoké.
1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Kamocsát felégette.[6] 1787-ben 95 házában 850 lakos élt. 1828-ban 201 házainak és 1380 lakosainak száma. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban 19 kézművest említenek a faluban. 1856-ban egy tűzvészben a falu teljesen leégett. 1903-ban árvíz sújtotta.
Fényes Elek geográfiai szótárában a faluról így ír: „Kamocsa magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik lapályos sikságon a Vágh bal partján, Guttához éjszakra fél, Érsekujvártól nyugotra 2 mfldnyire. Mi a helység határát illeti, tagosztály, vagy más hiteles felmérés még itt nem levén, ezt holdakban megmondani nem lehet egyébkint, hanem hogy Kamocsa határa 38 és 1/2 régi telket tesz, mellyből urbéri föld 31 és 1/2 telek, a curialistáké pedig 7 telek. Földesuri majorság nincs. A fenemlitett határnak ismét 1/4 része szántóföld, 1/4-de legelő, 2/4-de pedig kaszálló. Szőleje nincs, több lapályos völgyeit fűzfákkal ülteti be, mellyekből minden harmadik, vagy negyedik évi áglemetélés által tüzifát elegendőt szerez. A föld minősége agyagos homok, s ezért leginkább gyökeres és kerti növények termesztetnek, minthogy a föld arra legalkalmasabb, s kevés is lévén, gazdasági szempontból legjövedelmezőbb. Termesztetik pedig különösen veres hagyma, sárga répa, petrezselyem, káposzta, dinnye s a t. Az állattenyésztés, valamint a mezei gazdálkodás is meglehetősen díszlik, hanem a Vágh folyók gyakori kiöntései miatt sokat szenved. Népessége 1340 lélek, kik közül reformált vallásu 1203, r. kath. 1, zsidó 56. Nemes 274, polgár 1010, zsidó 56. A nyelv egyedül magyar. Telkes jobbágy van 206, zsellér 7, lakó 6, kereskedő zsidó 11. Reformatusok anyaegyházán s iskoláján kivül emlitést érdemel még itt egy olajütő, mellyen keserves izzadással emberi erő tesz szert valamelly kis olajra. Jelenleg földesuraságok: gr. Hunyady József, ki szinte felét birja a helységnek; Balogh Ferencz, Halasy Eduárd, Lieszkovszky, Ghyczy, Petrics, Rozsos curialis nemes családok; Pethes, Kosa, Pollák.”[7]
A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1947–1948-ban 48 magyarországi szlovák családot telepítettek le ide az elüldözött magyarok helyére. 1952-ben újabb nagy árvíz sújtotta a községet.
Népessége
1910-ben 1760, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 922 lakosából 778 magyar és 132 szlovák volt.
2011-ben 918 lakosából 689 magyar és 158 szlovák volt.
2021-ben 955 lakosából 649 (+24) magyar, 224 (+20) szlovák, 2 (+1) cigány, 8 egyéb és 72 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]
Népességszám-változás 1890-2007 között:[9]
Neves személyek
- Itt volt egy időben prédikátor Besnyei György református bibliafordító és mátyusföldi esperes.
- Itt született 1801-ben és alkotott Lukács Pál író, színész, nevelő.
- Itt született 1853-ban Pap Kálmán honvéd-ezredes hadbiró, költő, író, jogi szakíró.
- Itt született 1857-ben Pethes János tanítóképző-intézeti igazgató, tanügyi író, újságíró.
- Itt született 1876-ban Baranyay József újságíró, könyvtáros, helytörténész.
- Itt szolgált Sedivy László (1870-1944) nyitrai református lelkész, embermentő.
- Itt élt Vörös Péter (1947-2004) író, költő.[10]
Nevezetességei
- Református temploma 1787-ben épült a korábbi, a török által elpusztított fatemplom helyén.[11]
- A Vág-parti kemping gyakran ad otthont kulturális rendezvényeknek, fesztiváloknak (Klikkfest, Felvidéki Magyar Sziget).
Oktatás
- Magyar tanítási nyelvű általános iskoláját 2002-ben szüntették meg.
Képtár
-
Falu bejáratánál
-
Falutábla
-
Református templom
-
A református templom 1819-ben épült kapuja
-
Református templom
-
Református parókia
-
A kamocsai Vág-part
-
A Vág töltése
-
Hagyományos stílusban épült parasztház
-
Kamocsai utcakép
-
Régi ház a faluközpontban
-
Modern épület a faluközpontban
-
Park a faluközpontban
-
A mezőgazdasági szövetkezet irodaháza
-
Mezőgazdasági szövetkezet
Jegyzetek
Források
