Kolta (szlovákul Kolta) szlovákiai község a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.
Fekvése
Kolta a történelmi Komárom vármegye északi határán, Érsekújvártól 19 km-re keletre, Komáromtól 35 km-re északkeletre, a Cserhát-dombsor (a Dunamenti-hátság része) 287 m magasságig (Hosszúhegy – Dlhý vrch) emelkedő dombsorának (Kezrik-hegy 270 m, Svinský vrch 272 m) nyugati lábánál fekszik, a határában eredő Párizs-patak (és mellékvize a Lestyina) felső folyásánál.
Területének tengerszint feletti magassága 156–287 m közötti. Vadalmás (Vadalmáš), Mária-major (Dvor Mária), Ófalu (Stará dedina), Krásna és Kostolný majer tartozik hozzá. A Tatárhányás-dombon (Gulbišov kopec) a hagyomány szerint a koltaiak sáncokat emeltek a tatárjárás idején. Közigazgatási területe 25,9 km².
Közigazgatásilag nyugatról Komáromszemere és Komáromcsehi, északkeletről Fajkürt, keletről Cseke és Farnad, délről Jászfalu községek határolják. Áthalad rajta a 75-ös (Érsekújvárt Ipolysággal összekötő) főútvonal, melyhez itt csatlakozik a Komárom felől érkező 589-es főút. Mellékút köti össze Komáromcsehivel (4 km).
Történelem
A vidék első lakói a kelták voltak, a Tatárjárás-dombon tárták fel településük nyomait. A honfoglalás után a Huba-nemzetség tagjai telepedtek le a mai Kolta területén.
A falu első írásos említése 1337-ből származik. Nevét puszta személynévből eredeztetik magyar névadással. 1469-ben a Kacsics rendbeli Oswald birtokaként említik, ki Kürthy néven szerepel. A Kürthy-család egészen a jobbágyfelszabadításig a falu hűbérura maradt a szomszédos Fajkürttel együtt. A falu a török harcok idején elpusztult, 1552-ben csak 5 lakóháza maradt. A korábbi magyar lakosság helyére a Kürthyek szlovákokat telepítettek be. Kolta határában feküdtek a török időkben elpusztult Kerekszállás és Harangozó falvak. Harangozó és Kerekszállás is egyházas hely volt, előbbit utoljára 1636-ban, utóbbit 1669-ben említik. 1669-ben zajlottak le a leghevesebb harcok a Pálffy gróf vezette magyar és a török seregek között.
A 18. században a falu népessége növekedett, önálló egyházközséggé 1807-ben alakult (azelőtt Jászfalu filiája volt[2]). Vásáros hely lett, a század második felében német bevándorlók is érkeztek, akik a környéken egyedülálló módon egy szélmalmot is építettek (1906-ban égett le).
Vályi András szerint: "KOLTA. Elegyes tót falu Komárom Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Perbetéhez más fél mértföldnyire, legelője elég, réttye tsekélyes, szőlő hegyei középszerű borokat teremnek, réttyeit néha a’ záporok járják."[3]
Fényes Elek 1848-ban megjelent Komárom vármegye leírása című munkájában így ír róla: "Koltha, magyar-tót f. Jászfalutól északra 1/4 mfdnyire, lapos völgyben. Van itt 1288 kath., 60 ágostai. 34 ref., 362 zsidó lakos, 154 szavazható nemes, kath. anyaegyház; sinagóga. Hegyes völgyes határa 5949 hold, mellyből 1000 h. erdő, 300 h. rét, 4463 h. majorsági, 183 h. úrbéri birtok, mert itt csak 5 jobbágy van, s e közül is 3 zsidó. Földe agyagos, de termékeny; leginkább megtenni a búzát és rozsot; a tavaszi gabonanemeket kevésbe , azonban lencséje híres. Bírják : Kürthy, Szombathelyi, Jáross, Bangya, Madarassy, Dömjén, Sáry, Halász, Horváth, Mátéffy, Lévay, Soós s. a. t."
1853-55 körül a legnagyobb birtokosa fajkürti és koltai Kürthy Lajos, kinek Koltán és a falu határában ebben az időben 709 hold (kb. 425 ha) földbirtoka volt.[4]
1891-ben 1484-en lakták. Komárom vármegye 1907-ben megjelent monográfiájában (Borovszky) 212 házáról és 1500 lakosáról írnak. Ekkor még Kerekszállás határdombjai láthatóak voltak. A monográfia a következő pusztákat említi Kolta területén: "Halász, Hyross, Jaross, Klein, Lestyina, Lucsko, Milesz, Ófalu, Rózsa, Schrank, Styepinka, Trotzer és Vadalmás, valamint Mária-major". A Szombathelyi család szeszfőzdét is létesített a faluban. A századfordulón postahivatal és takarékpénztár, valamint törzsjuhászat (merinó) is működött itt.
A trianoni békeszerződés előtt Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A 20. században a háborús bűnösként kivégzett Jaross Andor apja, Jaross Vilmos volt a falu fő birtokosa. Számos kúria és úri nyaraló állt itt: Jaross-kúria, Szombathelyi-kúria, Dunkly-nyárilak, Mészáros-kastély (1905), Kürthy kastély és Kürthy kúria.
1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945. március 27-én foglalták el a szovjetek (emléktábla a kultúrház falán). 1949-ben megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet (JRD), 1953-ban mozi is nyílt a faluban. Az 1990-es években kiépítették a gáz- és vízvezetéket.
Népessége
1880-ban 1452 lakosából 660 magyar és 662 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1484 lakosából 925 magyar és 540 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1500 lakosából 1133 magyar és 352 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1545 lakosából 1071 magyar és 456 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1678 lakosából 16 német, 71 zsidó, 780 magyar, 789 csehszlovák és 22 egyéb külföldi volt. Ebből 1571 római katolikus, 87 izraelita, 14 evangélikus és 6 református vallású volt.
1930-ban 2086 lakosából 421 magyar és 1518 csehszlovák volt.
1941-ben 2234 lakosából 1782 magyar és 396 szlovák volt. Ebből 75 zsidó vallású, akiknek nagy részét koncentrációs táborokba hurcolták.
1991-ben 1498 lakosából 69 magyar és 1418 szlovák volt.
2001-ben 1438 lakosából 1374 szlovák és 49 magyar volt.
2001-ben 1438 lakosának 95,5%-a szlovák, 3,41%-a magyar nemzetiségű. Ugyanekkor a lakosság 91,52%-a katolikusnak vallotta magát, 551 házából pedig 441 volt lakott.[5]
2004-ben 1467, többségében szlovák nemzetiségű lakosa volt.
2011-ben 1407 lakosából 1357 szlovák és 19 magyar volt.
2021-ben 1257 lakosából 1163 (+4) szlovák, 21 (+2) magyar, 1 cigány, 8 egyéb és 64 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Önkormányzat
A falu élén a polgármester áll (2008-ban Štefan Čomor), a községi képviselőtestület 9 tagú,[7] 5 bizottságot és iskolatanácsot működtet.
A község jelképei a címer és a zászló, melyeket 1996. december 6-án fogadtak el. A címer Szűz Máriát ábrázolja, kezében jogarral és sarlóval. A zászlót, mely háromágú kecskefarokban végződik, 4 sáv alkotja: sötétkék, fehér, sárga, fehér.[8]
Gazdaság
A falu legfontosabb munkaadója, az EFSz átalakulásával létrejött Mezőgazdasági Szövetkezet – mely Komáromcsehivel közös – 205 dolgozót foglalkoztat és 2593 hektáron gazdálkodik.[9]
Oktatás, kultúra
A faluban alapiskola (mai formájában 1947-ben jött létre, ekkor körzeti iskolaként Jászfalu, Komáromcsehi és Komáromszemere falvakat is szolgálta) és az 1950-es évek óta óvoda is működik. A 2006-2007-es tanévben az általános iskolát 111, az óvodát 14 gyermek látogatta.[10]
Nevezetességek
- A Szűz-Mária-templom 1822-ben épült, de sekrestyéje 16. századi eredetű. A Kürthyek családi kriptája itt található, a templom díszes oltárképe is a család tagjait ábrázolja. A templom kelyhe a francia háborúkban zsákmányolt fegyverekből készült. A templom világháborúban beolvasztott harangjait 1956-ban pótolták, 1974-ben pedig teljesen felújították.
- A Szent Orbán-kápolna 1846-ban épült.
- Az egykori Kürthy-kúria egy, a török megszállás alatt elpusztult kastély helyén, az egykori kerekszállási templom anyagából épült a 18. század elején.
- A községi hivatal előtt áll Anton Bernolák mellszobra.
Neves személyek
- Itt született 1811-ben Balázsi Gergely plébános.
- Itt született 1827-ben Ribáry Ferenc tanár, történelmi és földrajzi szakíró.
- Itt született 1830-ban Szombathely Győző Komárom vármegye alispánja.
- Itt született 1836-ban Dalmady Győző (1836-1916) költő, publicista.
- Itt született 1853-ban Sarlay Károly (1853-1931) Komárom megyei főállatorvos, a budapesti, a bécsi és a kolozsvári egyetemek professzora.
- Itt született 1910-ben Karol Adler (1910-1944), a Szlovák Nemzeti Felkelés során a Dobsina-környéki ellenállás egyik vezetője, a Petőfi Sándor Partizánosztag parancsnoka.
- Innen származott Bangya János honvéd ezredes, újságíró.
- Innen származott Vörös Sári magyar nótaénekes, dalénekes, énektanár.
- Itt hunyt el 1885-ben Várady Antal ügyvéd és földbirtokos, a reformnemzedék tagja.
- Itt hunyt el 1898-ban Kürthy István 1848-1849-es honvéd ezredes és országgyűlési képviselő.
- Itt szolgált Aszód Áron Sámuel rabbi.
- Itt nyugszik Kürthy Lajos főispán.
Jegyzetek
Források
- Paterka Pál - Ján Tirpák 2016: Terénne a geofyzikálne prieskumy stredovekých sakrálnych objektov. Monument revue 5/1, 69-71.
- Reško, A. 2010: Kolta. Komárno.
- Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
- Jozef Paulík 1966: Mohyla čakanskej kultúry v Kolte. Slovenská archeológia XIV-2, 357-396.
- Borovszky Samu: Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város, Budapest, 1907
- A falu története (szlovákul)
