Főutcája a Tata, Nagyigmánd és Győr között húzódó, nagyjából kelet-nyugati irányt követő 8136-os számú mellékút, amelybe a község nyugati határán torkollik bele a 8152-es út. Még egy útja is országos közút: a 8136-osba annak 32+300-as kilométerszelvényénél, 5,3 kilométer megtétele után beletorkolló 81 141-es út, amely Ács és a 8151-es út, illetve az M1-es autópálya ottani le- és felhajtója felé biztosít összeköttetést.
A község a Cuhai-Bakony-ér és mellékerei által tagolt, 135 méteres átlagmagasságú, hullámos síkságon terül el; kielégítő rétegvízkészletének köszönhetően saját ivóvízrendszerrel rendelkezik. Felszíni kőzetanyaga ártéri és folyóvízi homok, kavics és iszap. Eredeti növénytakarója homoki tölgyessel kevert homokpuszta volt. A Cuha völgysíkjában réti öntéstalaj található, ezen nagyüzemi szántóföldinövénytermesztés folyik. Éghajlata a kontinentális éghajlat száraz, meleg változata. Éves csapadékátlaga 600 milliméter, átlaghőmérséklete 10 °C. Uralkodó széliránya északnyugati.
Élővilága
Bana községben van gólyafészek.
Története
A falu neve személynévből keletkezett. Alapjául a „bán” méltóságnév szolgált. A település nevét említő legrégibb írás 1236-ból maradt fenn.
1449-ben Győr vármegyéhez tartozott. A 15. században a Rozgonyiak és több köznemes szerzett birtokot a településen. A törökdúlások idején elpusztult. A 17. században először református családok telepedtek le. Templomuk 1680-ban elpusztult, de ugyanott újjáépítették. Bana hosszú ideig a környék református központja volt, de a 18. században a római katolikus betelepedők jutottak túlsúlyba. A katolikusok temploma először 1249-ben épült, de az elpusztult, s csak 1787-ben épült helyette új, késő barokk stílusban. Az 1784-es összeírás köznemesek birtokaként tartotta nyilván a falut.
Bana határának nagy része szántóföld volt. Az 1840-es években az állam eperfáskerteket telepített selyemhernyó-tenyésztés céljából. Híresek voltak az itt tenyésztett lipicai lovak is. A 19. századtól a lakosok a szomszédos Bábolnára jártak dolgozni.
A községet 1851-ben Esztergom vármegyéhez csatolták. 1897-ben megalakult a Bana-Bábolna Hitelszövetkezet. A községháza 1914-ben épült. Az első világháború után különböző társadalmi szervezetek alakultak.
Mai élete
A második világháború után, 1949-ben alakult az első termelőszövetkezet Búzakalász néven. 1992-ben a tsz feloszlott és több kisebb mezőgazdasági kft. alakult. Újjáéledőben van a lipicai lovak tenyésztése. Számottevő ipar nincs a településen.
A vezetékes ivóvízhálózat 1971-ben létesült. A szennyvízelvezetés és -tisztítás 1996 óta működik. Kiépítették a vezetékes gázt és bővítették a telefonhálózatot is. A helyi utak portalanítása részben fejeződött be. A település oktatása 150 éves múltra tekinthet vissza, az első római katolikus iskoláját 1849-ben építették. 1904-től új épületben folyik a tanítás. A református iskoláról 1896-ból vannak adatok. Az intézmény a köznevelésért felelős államtitkár határozatának értelmében 2015-ben megszűnt, az alsó tagozat a Bábolnai Általános Iskola Banai Telephely néven a bábolnai iskola részeként működik tovább.[5]
Egy háromcsoportos napköziotthonos óvoda is működik a településen.
2020. június 26-án ünnepélyesen átadták a Magyar Falu Program „Kistelepülések járdaépítésének, felújításának anyagtámogatása” című projekt hozzájárulásával készült Bercsényi utcai járdaszakaszt.
A településen a 2019. október 13-án tartott önkormányzati választás után a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, mert szavazategyenlőség alakult ki az első helyen Horváth Márta és Toma Richárd között.[14] Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2020. január 12-én tartották meg; ezen hatan indultak, és a győztes 35 szavazatnyi különbséggel a korábban holtversenyben részes két fél egyike, Toma Richárd lett.[13]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,1%-a magyarnak, 6% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 46%, református 15,6%, evangélikus 3,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 10,6% (21,6% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 91,4%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% cigánynak, 1,1% ukránnak, 0,7% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, szlováknak, szlovénnek és románnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 29% volt római katolikus, 11,8% református, 2,9% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% izraelita, 2,2% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 10,6% felekezeten kívüli (41,7% nem válaszolt).[16]
Nevezetességei
Római katolikus templom – A késő barokk műemlék jellegű épület 1784 körül épült. 1897-ben eklektikus stílusban átalakították.
Református templom – A reformátusoknak előbb fatemplomuk volt,[17] amelyet többször átépítettek. A jelenlegi 1788-ban épült, de a tornya csak később, 1858-ban készült el.
A temetőben található a Pulay család síremléke. Jókai Mór édesanyja, Pulay Mária banai származású volt. 1812-ben itt kötött házasságot Jókay Józseffel.
Francia kő – I. Napóleon1809-ben csapataival végigvonult a településen. Ennek emlékét őrzi ez a földrajzi elnevezés.
Az államalapító szobra a Fő téren
Helyi védelem alatt áll a falu közepén, a Petőfi Sándor utcai kanyarban lévő romos épület, amelyben egy éjszakát töltött Mária Terézia átutazása során.[forrás?]
A településen van a Pikóta-tó, ahol az 1938-as János vitéz című film néhány jelenetét forgatták.[18]
_2013c.JPG)
_2013b.JPG)
