A németek többségükben Közép-Európa területén élő, német nyelven beszélő, többnyire germán eredetű nép. Számuk 75 000 000 és 160 000 000 közé tehető. Ez az óriási bizonytalanság létszámukat illetően abból adódik, hogy sokaknak a német az anyanyelve, ennek ellenére mégsem vallják magukat németnek (például az osztrákok és a svájciak), valamint hogy rengeteg magát németnek valló személy nem beszéli a német nyelvet. A magukat németnek vallók becsült száma 75 millió körüli, míg a német anyanyelvű személyek kb. 100 millióan lehetnek.
A német nép meghatározását nehezíti, hogy (európai viszonylatban a franciákhoz hasonlóan) nagyon későn, a német egységre való törekvés idején kezdődött meg a kialakulása a korábban önálló germán nyelvű népcsoportokból (bajorok, szászok, svábok, rajnai németek, északnémetek, frízek, poroszok, osztrákok, svájci németek, …). Emellett a nagyfokú autonómia következtében mostanáig sem jött létre olyan szintű egységes nemzettudat, mint például az olaszoknál az olasz egység nyomán. Ezt bonyolítják a németek által használt nyelvváltozatok között megfigyelhető számottevő regionális nyelvi különbségek is, valamint a 20. században bekövetkezett események.
A német nép nevének eredete
A germán szó a kelta eredetű, a rómaiak közvetítésével terjedt el, valószínű jelentése lármázók. Ezzel szemben a magyarok által is használt német szó némát jelent, a szlávoktól lett átvéve. Feltehetően annyira idegen volt számukra a beszédük, hogy némának gondolták, vagy gúnyolták őket. A deutsch elnevezés csak a 9. században vált ismertté: az ónémet thiod szó népet jelent. Valószínűleg a magyar tót szó is innen ered, mivel a honfoglalók ezzel a szóval illették az idegeneket.[2]
Míg a germán népek egyes nyelvei és dialektusai nak saját neve volt – "Fränkisch", "Gotisch" stb., a régi német diutisc szó volt a világnyugati német nyelvjárások nyelvjárásainak általános kifejezése,[3] mert az egyiknek saját neve volt – "Fränkisch", "Gotisch", "Gotisch" stb., a régi német nagynémet szó, a diutisc volt a világelső kifejezés, mivel az egyiknek megvan a saját neve más nyelvekkel való közös ellentétben áll.[1]
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Archivált másolat. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 25.)
- ↑ Nagy Képes Világtörténet IV. kötet, A népvándorlás kora – Az iszlám, IV. rész Germánok I. szakasz
- ↑ Wilhelm Schmidt. Geschichte der deutschen Sprache. Ein Lehrbuch für das germanistische Studium. 7., verbesserte Auflage. Stuttgart/Leipzig 1996, S. 80 f.