Az „olasz” szó valamelyik délszláv nyelvből, a szerbből vagy a horvátból került a magyarba. Eredete a „vlah”, egészen pontosan annak többesszáma, a „vlasi”, ami viszont eredendően germán, és idegen, kelta, illetve roman (római) jelentésű. Ezekből alakult ki aztán a románokat jelölő oláh, valamint az olasz. Bármilyen furcsa is tehát, a románok és az olaszok megnevezése egy tőről fakad. Ám míg az oláh jelző a románokat illetően az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta kiveszőben van, az olasz a mai napig él és virul, szemben az olaszból eredeztetett, mára már régiessé vált taljánnal (vagy taliánnal).[2]