Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti és Adele Venturi gyerekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak lemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmekkel népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.
Fiatalkora
Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál, Arrigo Pola, majd később Ettore Campogalliani voltak a tanárai, majd végül hat kemény év után 1961-ben debütált Reggio Emilia városában ahol PucciniBohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte.
Pavarotti hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának.
A szélesebb körű ismertséget, nemzetközi karrierjének beindulását egy 1963-as beugrás hozta meg: a londoni Covent Gardenben éppen egyik példaképét, Giuseppe Di Stefanót kellett helyettesítenie.
Még ebben az évben a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és az amszterdami operaházban lépett fel.
1965-ben lépett fel először a milánói Scalában, 1968-ban a New York-i Metropolitanben.
Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis") egymás után kilenc magas „c"-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra.
A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és Pavarotti ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek.
Egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban: 1973-ban a párizsi operában és a chicagói Lyric operában.
Amikor 1977-ben elindították a Közvetítések a Metropolitanből című televíziós szériát, ő volt az első művek főszereplője.
Az első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos másik elismerés követte később.
A nyolcvanas években 1981-ben Philadelphiában versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Ő énekelte az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dormáját. Még ugyanebben az évben állt össze a Három TenorPlácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. Később a futball világbajnokságon is együtt énekeltek Los Angelesben, Párizsban és a japán Jokohama városában.
Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is tartott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezres hallgatóság előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt.
Luciano Pavarotti 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccinitől a Nessun Dormát adta elő a 2006-os torinói téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén. 2007. szeptember 6-án hajnalban, egy hónappal 72. születésnapja előtt hasnyálmirigyrákban elhunyt.
Díjai, elismerései
Noce d'Oro Nemzeti Díj
Luigi Illica Nemzetközi Díj
Arany Orfeusz 1. díja
1978: Grammy-díjat kapott "Best Classical Vocal Soloist Performance"; valamint a további években még 4 Grammyt tehetett zsebre.
Pavarotti & Friends Together For The Children Of Bosnia
CD
1996
Pavarotti & Friends For The Children Of Liberia
CD
1998
Pavarotti & Friends For The Children Of Guatemala And Kosovo
CD
1999
Pavarotti & Friends for Cambodia and Tibet
CD
2000
Egyéb tevékenységek
Filmen – a televízióban – DVD-n
A Mondj igent Giorgiónak! („Yes, Giorgio") (1982) film főszerepét játszotta el, amely azonban nem hozta meg a várt sikert.
Könyv
Önéletrajzát „Én, Luciano Pavarotti" címen adta ki.
Közös felvételek
A Három Tenor mellett fellépett több könnyűzenei produkcióban is, jótékonysági céllal közös felvételt készített Miss Sarajevo címmel a U2 együttessel. 2003-as Ti Adoro című lemezén többek között a legendás rockgitárossal, Jeff Beckkel is dolgozott együtt. Fellépett a Queen emlékkoncertjén, ahol Brian Mayjel közösen a Too Much Love Will Kill You című Queen-dalt adták elő. Jótékonysági célból fellépett Jon Bon Jovival is, akivel a Let It Rain című számot adta elő, majd több, mint 30 gyermekénekes vokállal élőben a Viva Forever című dalt a Spice Girlsszel.
Média
Humanitárius tevékenysége
Nagyon fontosnak tartotta a jótékonykodást, több jótékonysági koncerten vett részt világszerte és a boszniai háborút követően, boszniai művészek számára létrehozta a Pavarotti Music Centert Mostarban. 1994-ben hozták létre a Pavarotti és Barátai elnevezésű jótékonysági alapítványt, amelynek célja a koncertekből és a lemezeladásokból származó bevételekkel a hátrányos helyzetű gyermekeket támogatása. Az alapítvány sikeresnek bizonyult: sok pénzt sikerült eljuttatni a rászorulóknak többek közt a boszniai és iraki árváknak vagy akár az angolai iskolaépítési programot is meg lehet említeni.
Magyarul megjelent művei
Pavarotti–William Wright: A pék fia és a kilenc magas cé; ford. Fantó Lilla; Zeneműkiadó, Bp., 1983
