Az északi és nyugati germán nyelvek elterjedésének választóvonala.
A germán nyelvek az indoeurópai nyelvek egyik nyugati ága. Saját fejlődésük az első germán hangeltolódás befejeztével kezdődött.
Közös ősük a proto-germán nyelv volt, melyet i. e. 1000 körül beszéltek a vaskori Észak-Európában, ezért is írásos emlék nem maradt ránk. A germán nyelvek első írásos emlékei II. századi római feljegyzésekből származnak.
A legelterjedtebb germán nyelv az angol 400, majd a német 100 millió beszélővel. Széles körben beszélik még a Hollandot (22 millió) és dél-afrikai változatát, az afrikaanst (16 millió). Az északi germán nyelvek (norvég, dán, svéd és izlandi) együttesen 20 millió beszélővel rendelkeznek.
↑A héber betűs jiddis szavak latin betűs átírásakor a YIVO-átírást (l. Jiddis írás) használtuk.
↑Azonos szóalak jelentése 'burgonya', a korrekt szóhasználat 'Súrepli'.
↑A Brett szó inkább csak délnémet, míg a Bord észak német területen is használatos
↑"Hivatalosan" levelet jelent, de számos germán nyelvben bükkfa a jelentése.
↑Manapság inkább csak összetett főnevekben fordul elő, például hoofpyn (fejfájás), valamint metaforikusan, mint hoofstad (főváros).
↑ abcdRégi latin jövevényszó, a "cup" szóval rokon.
↑ abArchaikus: manapság csak összetett szavakban szerepel, mint 'heimwee' (honvágy).
↑ abEgy összetett kifejezésből származik, rokon a "to house" igével
↑Az Ongel szó "horgászhorog" jelentésben is használatos.
↑Használata a standard jiddisben nem elfogadott. Jelentése: "valamennyi".
↑A jiddis a sémi לבֿנהlevone szót használja "hold" jelentéssel, így a jiddisben nincs a germán *māna gyökből származó "hold" jelentésű szó. A "hétfő" jelentésű montik ill. montog szavakban azonban, más germán nyelvekhez hasonlóan ez a tő található.
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát.
Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.