A szorb nyelv (felső szorbul: serbsce ; alsó szorbul: serbski) két szorosan kapcsolódó a szláv kisebbség (szorbok) által beszélt nyelv a Lausitz régióban, Németország keleti részén. A szorb az indoeurópai nyelvnyugati szláv ágához tartozik. Történelmileg a nyelv mint vend vagy luzsicai volt ismert. A közös ISO 639-2 kód: wen. A nyelv közeli rokonságban van a lengyel, kasub, cseh és szlovák nyelvekkel.
A felső szorbot (hornjoserbsce) kb. 40 000-en beszélik Szászországban, míg az alsó szorbot (dolnoserbski) csak kb. 10 000-en Brandenburgban. A vidék, ahol a két nyelvet beszélik, Luzsica[1] néven ismert (Łužica felső szorbul, Łužyca alsó szorbul illetve Lausitznémetül).
Története
Miután a szorbok szláv ősei az 5. és a 6. században letelepedtek a korábban germán területeken (a rész nagyjából egybeesik a volt Kelet-Németország területével), a szorb nyelv (vagy elődei) több évszázadon keresztül használatban volt Kelet-Németország déli felében, és még mindig tartja magát (felső és alsó) Lausitz-ban, ahol nemzeti védelmet és támogatást élvez a mai napig. Luzsicán kívül a nyelv eltűnt és a német vette át a helyét, a 13. században indult hivatalos diszkrimináció következtében. A nyomtatott nyelv a Biblia szorb fordítása alkalmával alakult ki.
Földrajzi elterjedése
Németországban a felső és alsó szorb hivatalosan elismert és védett nyelv. A szorbok lakta területeken mindkét nyelv hivatalos kisebbségi nyelv.
Bautzen város, Felső-Lausitz és a felső szorb kultúra központja. Kétnyelvű táblák láthatók mindenhol a városban, beleértve a város nevét: Bautzen/Budyšin.
Cottbus várost (Chóśebuz) tartják az alsó szorb kultúra központjának. Itt is kétnyelvű táblák találhatók.
Szorbot beszéltek Serbin kis szorb (vend) településen a texasi Lee megyében, és lehetséges, hogy még ma is vannak egy páran akik még mindig szorbul beszélnek. Egészen a közelmúltig az újságok ott szorb nyelven jelentek meg. A helyi nyelvjárást erősen befolyásolták a körülvevő angol és német nyelvű közösségek.
Míg a régi német eredetű "vend" megnevezést, amely valamikor általánosan "szlávot" jelölt, megtartották az amerikai és ausztrál közösségek, többnyire nem használják a szorb közösségekre Németországban, mert sok szorb sértőnek fogja fel ezt a elnevezést.
Nyelvi jellegzetességek
A felső és alsó szorb megőrizte a kettős számot (duális) a főnév, névmás, melléknév és az ige esetében amit nagyon kevés élő indoeurópai nyelv tartott meg. Például a ruka szót használják egy kéz, a ruce szót két kéz és a ruki szót több mint két kéz esetében. Mint a legtöbb szláv nyelv, a szorb sem használ névelőket.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sorbian languages című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a sablon az európaikontinensen (szigorúan véve a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és a Donazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyik nyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyan kihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként: korni, lív, manx.