A vót nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágának kihalás szélén álló tagja. Legközelebbi nyelvrokona az izsór nyelv, aminek egy korábban izolálódott nyelvjárása.
Míg 1848-ban kb. 5 ezer volt a vótok száma, a lélekszámuk száz alá csökkent. 2005. december 24-i számában a The Economist azt írta, hogy már csak körülbelül 20 beszélője maradt. 1989-ben 62-en beszélték a nyelvet; a legfiatalabb 1930-ban született.
Számuk régebben tekintélyesebb lehetett, de a történelem folyamán egy részük Észtországba, más részük Lettországba került, s ott beolvadtak. A második világháború előtt még mintegy ötszázan beszélték a vótot a Finn-öböl déli partvidékén, de a háború szétszórta őket.
Számuk Oroszországban, a 2020-as népszámlálás szerint 21 fő. Főleg a Szentpétervári Területen élnek.
Ez a sablon az európaikontinensen (szigorúan véve a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és a Donazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyik nyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyan kihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként: korni, lív, manx.