Az elmúlt évszázadokban több próbálkozás akad az északi számi nyelv leírására. A 17-18. századi ábécék a hittérítők munkája volt, a 20. századi helyesírási változatok már nyelvészek feladata volt.
Johannes Jonæ Tornæus (1600 eleje - 1681) próbálta meg először a számi irodalmi nyelvformát kialakítani. 1648-ban írta meg a Mannuale Lapponicum című műve. Tornæus a svéd helyesírás alapján alkotta meg írását, de finn alakokat is használt.[1]
Tornæus után néhány évtizedig nem történtek újabb próbálkozások a számi helyesírás kialakítására. A számi nyelvek jelölésére Svédországban1744-ben a déli lappot fogadták el a számi fordítások irodalmi normájaként. 1728-ban Morton Lund (1686-1758) tollából megszületett egy ruijai-lapp nyelvű kiadvány: Doktor Marten Lutter Utza katekismusa. Knut Leem (1697-1774) 1748-ban jelentett meg lapp nyelvtanát, ő a mai š-t shi-sel, a č-t zhi-val jelölte. Jaakko Fellman (1795-1876) utsjoki lelkész Máté evangéliumában alkotott újabb betűket, ő a szóeleji zárhangokat a b-, d-, g- helyett p-, t-, k-val helyettesítette.
Knut Leem munkája után Rasmus Rask (1781-1832) javasolt néhány alakot. 1832-ben vezeti be először a đ betűt az egyik számi hang jelölésére. A szláv nyelvekhez hasonlóan ő volt az, aki a č, š, és a ž betű használatát javasolta, valamint a felső ékeztetek bevezetését, amiből mára már csak az á maradt meg. Rask munkáját Nils Joachim Christian Vibe Stockfleth (1787-1866) és Hans Mortenson Molpus (1803-1880) segítette.[1]
Jeans Andreas Friis (1821-1896) Rask és Stockfleth nyomdokain haladva tovább fejlesztette a számi nyelv helyesírását. 1856-ban adta ki számi nyelvtanát. Nagy hiányossága volt, hogy nem jelölte a magánhangzók hosszúságát.
Konrad Nielsen (1875-1953) ötkötetes számi szótárában próbált meg egy fonetikus ábécét létrehozni. Ez a rendszer nem terjedt el nagyobb mértékben a beszélők között, mivel elsajátításához nagyobb nyelvelméleti, nyelvtörténeti ismeretre lett volna szükség.
Az 1970-es években egyre több kiadvány jelent meg számi nyelven, és az egyre aktívabb, az országhatárokat átívelő együttműködés egy egységes írásrendszert követelt meg. Az 1953 óta létező Számi Tanács 1971-ben Nyelvi bizottságot hozott létre. 1978-ban Arjeplogban elfogadták az új számi helyesírási rendszert, ami azóta mindegyik országban elterjedt.[1]
Az északi számi ábécé és kiejtés
Az 1985-ben megállapított standard északi számi ábécé a következő betűket tartalmazza, a kiejtésük is itt található.
A a
Á á
B b
C c
Č č
D d
Đ đ
E e
F f
G g
a
á
be
ce
če
de
đe
e
eff
ge
/ɑ/
/a/
/b/
/ts/
/tʃ/
/d/
/ð/
/e/
/f/
/ɡ/
H h
I i
J j
K k
L l
M m
N n
Ŋ ŋ
O o
P p
ho
i
je
ko
ell
emm
enn
eŋŋ
o
pe
/h/
/i/
/j/
/k/
/l/
/m/
/n/
/ŋ/
/o/
/p/
R r
S s
Š š
T t
Ŧ ŧ
U u
V v
Z z
Ž ž
err
ess
eš
te
ŧe
u
ve
ez
ež
/r/
/s/
/ʃ/
/t/
/θ/
/u/
/v/
/dz/
/d͡ʒ/
Nyelvtan
Az északi számi erősen agglutináló (ragozó) nyelv, így sok közös vonása van más finnugor nyelvekkel.
Esetek
Az északi számiban 6 vagy 7 eset van, attól függően, hogy az ugyanúgy képzendő genitívuszt (birtokos eset) és az akkuszatívuszt (tárgyeset) egynek vesszük-e.
Az esszívusz (ragja:-n) egyes és többes számban ugyanolyan alakú (mánnán=gyerekként, gyerekekként).
Alanyeset (Nominativus)
A nominatívusz egyes számban jelöletlen. Többes számban a ragja -t, valamint fokváltakozáson esik át a szó akkor.
Egyes szám
Többes szám
giehta "kéz"
giehta
gieđat
Máhtte "Máté"
Máhtte
Máhtet
mánná "gyerek"
mánná
mánát
áhčči "apa"
áhčči
áhčit
dállu "ház"
dállu
dálut
viessu "szoba"
viessu
viesut
Birtokos eset (Genitivus)
A birtokos eset fokváltakozással van jelölve. Többes számban a ragja a fokváltakozáson túl az -id.
Egyes szám
Többes szám
giehta "kéz"
gieđa
gieđaid
Máhtte "Máté"
Máhte
Máhtiid
mánná "gyerek"
máná
mánáid
áhčči "apa"
áhči
áhčiid
dállu "ház"
dálu
dáluid
viessu "szoba"
viesu
viesuid
Tárgyeset (Accusativus)
A tárgyesetet ugyanúgy jelölik, mint a birtokos esetet.
Locativus
A lokatívusz ragja egyes számban -s, többes számban -in. A ragozott alak fokváltakozásban áll. A lokatívusz jelenti azt is, hogy honnan és az is, hogy hol, azaz: Ungáras "Magyarországon" és "Magyarországról". ilyenkor a szövegkörnyezet segít megfejteni a jelentést.
Egyes szám
Többes szám
giehta "kéz"
gieđas
gieđain
Máhtte "Máté"
Máhtes
Máhtiin
mánná "gyerek"
mánás
mánáin
áhčči "apa"
áhčis
áhčiin
dállu "ház"
dálus
dáluin
viessu "szoba"
viesus
viesuin
Illativus
Az illatívusz ragja egyes számban -i, többes számban -ide vagy -idda. Egyes számban nem, de többes számban fokváltakozásban áll a ragozott alak. Egyes számban a diftongust tartalmazó alak elveszíti a második magánhangzóját (pl. giehta - gihtii). Az illatívusz azt fejezi ki, hogy hova.
Egyes szám
Többes szám
giehta "kéz"
gihtii
gieđaide
Máhtte "Máté"
Máhttii
Máhtiide
mánná "gyerek"
mánnái
mánáide
áhčči "apa"
áhččái
áhčiide
dállu "ház"
dállui
dáluide
viessu "szoba"
vissui
viesuide
Essivus
Az esszívusz ragja az -n, egyes és többes számban is ugyanúgy néz ki, erős fokban áll, azaz nem fokváltakozásban. Az esszívusz azt jelenti, miként.
↑ abcDomokos Johanna: A norvég-lapp nyelv helyesírásának története
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pohjoissaame című finn Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Pekka Sammallahti: Sámi-suoma-sámui sátnegirji. Girjegiisá, Ohcejohka, 1993. ISBN 951-8939-28-4
Kirsten Pope - Máret Sárá: Eatnigiella. Goiellaoahpu váldogirji. Davvi Girji, Kárásjohka, 2004. ISBN 82-7374-506-6
Heidi Guttorn Einarsen: Searvva fal. Davvi Girji, 2005. ISBN 82-7374-509-0
Tor Magne Berg - Veikko holmberg: Amma mis nie. Giellahárjehusat. Idut 1998. ISBN 82-7601-015-6
Domokos Johanna: A norvég-lapp nyelv helyesírásának története. In: Ünnepi könyv Keresztes László tiszteletére. Debrecen-Jyväskylä, 2001. ISSN 0239-1953
Ez a sablon az európaikontinensen (szigorúan véve a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és a Donazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyik nyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyan kihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként: korni, lív, manx.