Ezt a nyelvjárást az Adriai-tenger mellékén, az Isztriai-félszigeten, a Kvarner-öböl térségében és a dalmát szigeteken beszélik. A horvátok közül sokan előszeretettel dalmát nyelvnek nevezik, mivel a mostani Dalmácia lakóinak egy jelentős részét a horvátok teszik ki, de máshol a što nyelvjárást beszélik. Valójában a dalmát megnevezésre nem tarthatna igényt a ča, mivel az igazi dalmát nyelv az újlatin nyelvcsaládba tartozott, beszélői végül a horvátokba olvadtak be és a nyelv kihalt, de jövevényszóként néhány eleme beépült a što és ča nyelvjárásba.
Története
A ča nyelvjárás volt az első, amely irodalmi nyelvet alakított ki. Az első horvát nyelvemlékek között számon tartott Tekintés Isztriára (1275) című szöveg tulajdonképpen ča nyelvjárásban íródott, ugyanúgy a Vinodoli kódex (1288), de ezekbe vegyült az óegyházi szláv nyelvből is. A Baškában talált archaikus szövegek is čaul vannak, amelyeket glagolita ábécével írtak. Ezt az írásmódot a ča nyelvjárás a 17. századig használta.
Habár a középkori és kora újkoriHorvátország hivatalos nyelve a kaj volt, ebben a régióban az egyház és az írók a saját variánsukat használták továbbra is.
A régi ča terület a középkorban még jóval nagyobb volt a mostaninál, kiterjedt Délnyugat-Horvátországra és Bosznia bizonyos területeire is. A ča területnek állandó érintkezése volt a dalmát városokkal és Itáliával is, emiatt dalmát és olasz hatás is érte a nyelvjárást.
A 16. században a törökök kiterjesztették az uralmukat a még Mátyás király idejében meghódított Boszniára valamint Horvátország déli területeire. Klissza és más itteni várak környékén állandó harc folyt a boszniai törökök, a bosnyákok és a horvátok között. Miután Klissza elesett, a török hódítás nagyon sok horvátot szakított el lakóhelyéről, akik közül nem egy Magyarország felé vette az irányt, akikből a mai burgenlandi és nyugat-magyarországi horvát nemzetiség egy része formálódott. A kialakult gradišćei nyelv régi sztenderdje főként a ča nyelvjárásra alapul, amelynek elsősorban Sopron és a Fertő tó környékén van a legtöbb beszélője, bár a századok során a gradišćei nagyon sokat vesztett eredeti ča mivoltából. A másik csoport az itáliai Moliséba menekült és az elszigetelődés miatt szintén saját nyelvi alakuláson ment át. Más csoportok menekültek még Észak-Itáliába és a szlovénKrajnába is, amely akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozott, de ők hamar beolvadtak.
Az elmenekült ča horvátok helyére što horvátok (részben pedig szerbek és bosnyákok) költöztek, így a ča nyelvjárás területe jelentősen összezsugorodott.
A ča nyelvjárásban eltérő alakulások mentek végbe. Míg a szárazföldön élő ča beszélők számos külső elemet felvettek, addig a szigeti ča változatban őrződött meg a legtöbb eredeti elem. A mai nyelvészek főleg a dalmát szigeteken beszélt ča felé fordítják figyelmüket.
Beszélői
Ma a horvátok 12%-a tekinthető a ča nyelvjárás beszélőjének, amelybe nem tartoznak bele a gradišćei nyelvjárást használók, illetve azok, akik más külföldi országokban élnek.
A szigeti ča nyelvjárást legtöbben a Korčula, Mljet, Hvar, Brač és Elafiti szigeteken beszélik. A szárazföldi változatot a legtöbben Isztriában használják, valamint a távolabb eső Vinodol, Zára, Tengerfehérvár, Split és a Pelješac-félsziget vidékén vannak még számottevő beszélői. Egy-egy ilyen ča területet teljesen körbeveszik a što horvátok.
Nyelvjárások
Ekavski alapú buzeti és észak-ča nyelvjárás: Isztria északkeleti területén, Fiumében, Bakarban és Cres szigetén beszélik.
Ikavski-Ekavski alapú közép-ča nyelvjárás: Lošinj, Krk, Rab, Pag, Dugi Otok szigetén, valamint Vinodol és Pokupje területén.
Ikavski alapú délnyugati- és déli-ča nyelvjárás: Délnyugat-Isztrián, Brač, Hvar, Vis, Korčula szigeteken, a Pelješac-félszigeteken, valamint Zadar és Split vidékén, és a Gacka völgyben.
Ijekavski alapú északkeleti-ča nyelvjárás: a Lastovo szigeten, valamint Janjina településen és a Pelješac-félszigeten.
Nyelvtani tulajdonságok
A nyelvészek álláspontja nem egységes azt illetően, hogy mi tekinthető a ča kizárólagos, saját jellemvonásának.
A ča szókészletében olyan szavak vannak amelyek a bolgár nyelvhez viszik közel, ilyen például a jazik 'nyelv' kifejezés, amelyet a bolgár is pontosan így használ. Ez kétséget kizáróan az óegyházi szláv nyelv hatása. A kajban, štoban, sőt a gradišćei nyelven is, ez jezik.
A ča az egyes szám, első személyben tett ragozásoknál -n végződést mond, míg a kajban és a szlovénben-m. Így például az én vagyok kajul: ja sam, čaul: ja san, szlovénül: jaz sem. Bár vannak más, többek között szlovén dialektusok, amelyek szintén -n végződésű kiejtést használnak, így a vend nyelv is, amelynek korai írott normája is használta írásban az alakot, míg végül a szlovén sztenderd norma alapján ő is az -m végződés írására tért át. Fontos itt megjegyezni, hogy a gradišćei nyelv, amelynek már a 17. század elején alakult írott nyelvi normája, hatással volt a vend nyelvre, később pedig a vend gyakorolt hatást a gradišćeire.
A đ betűt a horvát sztenderdben általában dzs-nek ejtik, míg ezt a ča gy-nek. A kajjal és a štoval ellentétben ez e-ző kiejtésű a ragozásokban, így például a ča nyelv szótára kifejezést čaul ričnik čakavskega jazika formában mondja, amely szlovénul slovar čakavskega jezika lenne. A tengermelléki szlovén és ča között kiejtés tekintetében hasonlóság figyelhető meg, s az idők során többször hatottak egymásra, mivel az Adria mellett fekvő krajnai városokkal szintén széles körű kapcsolata volt a ča horvátoknak. Srečko Kosovel, a tengermellékről származó szlovén költő verseiben, ahová az irodalmi nyelv mellé saját nyelvjárása elemeit is beemelte, ugyanúgy kimutatható a čakavizmus hatása. A szlovén hatást mutatja, hogy a ča nyelv saját magát čakavščiná-nak nevezi, ugyanúgy a szlovén nyelv is -ščina végződéssel illeti a nyelvek neveit, míg ez a horvátban inkább -ština.
A ča nyelvjárás helyzete
A Tito vezette kommunistaJugoszláviában szó sem lehetett arról, hogy az emberek használhassák saját nyelvjárásaikat, így a ča is háttérbe szorult. Tito az internacionalizmus jegyében mindenkit egységesen jugoszlávvá akart formálni, amely egyet jelentett azzal, hogy az élet minden területén egységes nyelvet használjanak, így a horvátoknál mindenütt a što irodalmi nyelvet.
A ča nyelvjárásra a horvátok közül is nagyon sokan nyelvi normaként és nem egyszerű nyelvjárásként tekintenek, hasonlóan a másik két Horvátországban beszélt nagy dialektushoz. A ča nyelvjárásnak is van saját irodalmi nyelve és irodalma, sőt a legfőbb érve a pártolóinak, hogy ezen a nyelven keletkeztek az első horvát írások. A ča horvát irodalom a horvát irodalom egyik gyöngyszeme. Regionális szinten a ča volt a tengermelléki Horvátország hivatalos nyelve a kaj után. Az első horvát szótár is tulajdonképpen ča nyelvjárásban íródott, Verancsics Faustus nyomán.
A ča irodalmi nyelv a 18. században kezdett hanyatlani. Ljudevit Gaj is a délszláv egység megteremtése érdekében a horvát irodalmi nyelv alapjának a što nyelvjárást választotta.
Jugoszlávia utolsó évtizedében éledezni látszott haló poraiból a ča nyelvjárás, ennek keretében Isztriában létrejött a Ča-val nevű pop-rock együttes, amely ča nyelven énekelt. A Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia tanítja a ča nyelvjárást. 2007-ben próbáltak wikipédiát is létrehozni a nyelvjárásban, de nem jártak sikerrel. Crikvenicában éves folyóirat a Vinodolski zbornik, sőt több dalmát városban és szigeten is működik ča nyelvű rádióadás.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chakavian dialect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
J. Božanić: Čakavska rič, vol. 1.- 32., Književni krug Split.
J. Hamm, M. Hraste, P. Guberina: Govor otoka Suska. Hrvatski dijalektološki zbornik 1, Zagreb 1956.
M. Hraste, P. Šimunović, R. Olesch: Čakavisch-deutsches Lexikon, Band I-III, Köln-Wien, 1979 - 1983.
Ez a sablon az európaikontinensen (szigorúan véve a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és a Donazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyik nyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyan kihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként: korni, lív, manx.
