Burgenland (magyarul: Őrvidék, Felsőőrvidék vagy újabban Várvidék, horvátul: és gradistyeiül: Gradišće,szlovénül: Gradiščanska,vendül: Gradišče,csehül: Hradsko) AusztriaMagyarországgal határos szövetségi tartománya. 3965,46 km2-es területével hazánk 7. legnagyobb tartománya, ezzel Ausztria teljes területének mintegy 4,72%-át adja. Illetve közel 294 ezer fős lakosságával a legkisebb népességgel rendelkező tartománya, ezzel szomszédunk népességének 3,31%-ával rendelkezik, népsűrűsége bőven az országos átlag alatt van.
A terület nagyrészt sík vagy dombos vidék, északon a Fertő dominál, amely Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize és Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete, az UNESCO Világörökség része. A tó körül síkságok, nádasok és szőlőültetvények találhatók. Déli részét az Alpok keleti nyúlványai, illetve dombvidékek jellemzik. A tartomány folyói közé tartozik a Rába és a Lajta. Burgenland híres termékeny földjeiről, borvidékeiről és szőlőtermesztéséről, valamint enyhe, napos éghajlatáról.
Történelme sokszínű, hiszen a terület hosszú ideig Magyarország része volt. A trianoni békeszerződés (1920) után csatolták Ausztriához, hivatalosan 1921-ben vált az ország legújabb tartományává. A régiót évszázadokon át különböző népek lakták, például kelták, rómaiak és avarok, később pedig a Magyar Királyság részeként szolgált. Nevét a német „várak” (Burgen) szóból kapta, utalva a vidék erődjeire, mely a nyugati határ védelmére szolgáltak. Egykor Sopron, Moson, Vas és Pozsony vármegyék részeit képezte a tartomány jelenlegi területe. Sopront szánták a tartomány fővárosának, azonban a városban megrendezett népszavazás eredményeként a város és környéke Magyarországon maradt. A második világháború alatt a Náci Birodalom része lett, majd a háború utáni talpraállás idejekor lelassult a terület fejlődése. Az EU-csatlakozás (1995) óta azonban gazdasága és turizmusa fellendült.
Nevének eredete
Burgenland neve a német "Burgen" (várak) és "Land" (föld, vidék) szavak összetételéből származik, jelentése tehát "Várvidék". Az elnevezést 1919-ben Odo Rötig, egy Bécsben élő soproni lakos alkotta meg. A név eredetileg a Magyar Királyság négy nyugati vármegyéjére utalt: Pozsony (Pressburg), Moson (Wieselburg), Sopron (Ödenburg) és Vas (Eisenburg). Miután PozsonyCsehszlovákiához került, a "négy" (vier) előtagot elhagyták, de a "Burgenland" elnevezést megtartották, mivel az jól illett a sok régi határ menti várakkal rendelkező régióra.[2]
A magyar nyelvben a "Burgenland" elnevezés általánosan elfogadott, de léteznek más megnevezések is. A "Várvidék" a német név tükörfordítása, amelyet Juhász László, a régió szakértője alkotott meg az 1970-es években, és különösen a turisztikai kiadványokban egyre népszerűbb. Az "Őrvidék" és "Felső-Őrvidék" elnevezések a legjelentősebb magyar nyelvszigetről, a Felső-Őrségről származnak, amely Oberwart (Felsőőr) környékén található. Ezek a nevek azonban kissé félrevezetőek, mivel csak a régió egy részére utalnak.
Címer
Burgenland címere egy arany mezőben álló, jobbra tekintő, vörös szárnyú és nyelvű, fekete sziklán álló, arany koronával és karmokkal rendelkező sas. A sas mellén egy vörössel és ezüsttel négyszer vágott, arany szegélyű pajzs látható, amely a Németújvári grófok címerére utal. A pajzs jobb és bal felső sarkában egy-egy fekete kereszt található.[3]
A címert 1922-ben, Burgenland tartomány létrehozása után vezették be. Elemei a régió két legjelentősebb középkori nemesi családjára utalnak:
A sziklán álló sas a Nagymartoni és Fraknói grófok (Mattersdorf-Forchtenstein) címeréből származik.
A vörössel és ezüsttel vágott pajzs a Németújvári grófok (Güssing) címerét idézi.
A tartomány zászlaja a címer színeit tükrözi, két vízszintes sávval: felül vörös, alul arany. Ezt a zászlót hivatalosan 1971-ben erősítették meg.[4]
A római időkben Pannónia provincia része volt. 900 körül a magyarok foglalták el a területet. A középkor folyamán, a magyar királyok, az osztrák hercegek és a német-római császárok közötti gyakori háborúskodások során a terület egyes várai hosszabb-rövidebb ideig osztrák kézen voltak. 1490-től hat nyugat-magyarországi uradalom (Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg) a Habsburg család birtokába került, és Alsó-Ausztriához tartozott. Miután a 17. században magyar főrendek birtokába jutottak, a magyar országgyűlések ismételt követelésére Fraknót és Kaboldot 1625-ben, többit pedig 1649-ben ismét a Magyar Korona joghatósága alá helyezték. A szintén magyar területen, a Lajtától keletre fekvő sárfenéki (mannersdorfi) uradalom viszont a 15. század végétől osztrák nemesek birtoka volt, ezért ma is Alsó-Ausztriához (és nem Burgenlandhoz) tartozik.
Egy tipikus nyugat-magyarországi mezőváros, Városszalónak
A terület Ausztriához csatolásáról az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerződés rendelkezett. A békeszerződés szerint Ausztria eredetileg 4312 km² területet kapott volna 341 ezer lakossal. A terület elcsatolása ellen lépett fel az ún. Rongyos Gárda, amely keresztül akarta vinni a fegyveres revíziót. A gárda egységei elfoglalták a fontosabb a pontokat, vasútállomásokat, csendőrlaktanyákat, útvonalakat és deklaráltak a hivatalosan el nem ismert államot Lajtabánság néven. Az 1921. október 13-ivelencei egyezmény viszont úgy rendelkezett, hogy Ausztriához ennél kisebb terület kerüljön, méghozzá 3967 km² 287 ezer lakossal. Sopronról és környékéről pedig népszavazással kellett dönteni, melynek eredményeként a város Magyarországé maradt. A választások körülményeit osztrák oldalról sokak kétségbe vonták. Az 1922-ben véglegesített magyar–osztrák határ lett az egyetlen, amely viszonylag megegyezett az addigi etnikai határral.
Az új tartomány 1922-ben elfogadott neve onnan ered, hogy mind a négy magyar vármegye német neve, melyből területet szántak neki, a -burg(vár) szóval végződik: Komitat Pressburg (Pozsony vármegye), Komitat Wieselburg (Moson vármegye), Komitat Ödenburg (Sopron vármegye) és Komitat Eisenburg (Vas vármegye). Az eredeti elnevezés Vierburgenland lett volna, utalva a négy vármegyére, mivel azonban a véglegesen megállapított határok közé nem került Pozsony megyéből semmi, ezért a szám a név elejéről elmaradt.
Az egykori magyar járási beosztást lényegében átvették, és azon kevés lényeges változtatást hajtottak végre. A Szentgotthárdi járás odakerült részéből megalakították a Gyanafalvi járást, a többi csonka járások (Rajkai, Magyaróvári, Soproni, Kőszegi, Szombathelyi, Körmendi) községeit célszerűen elosztották. 1938-ban 7 települést a Németújvári járástól a Felsőőri járáshoz csatoltak.
1921-től átmenetileg Savanyúkút/Bad Sauerbrunn volt a tartomány székhelye. Későbbiekben a tartományi főváros rangjáért négy település is vetélkedett, Savanyúkút, Nagymarton, Kismarton és Pinkafő/Pinkafeld. 1925. október 19-tőlKismartonba költözött a tartomány székhelye. A város is csak átmeneti megoldás volt, mivel sokan bíztak abban, hogy Sopront visszakapja a régió, így Kismarton a tartományi székhely alkotmányos rangját csak 1981-ben kapta meg.[5]
Az Anschluss után, 1938. október 1-jétől Burgenland közigazgatási egységként megszűnt létezni, területét Reichsgau Niederdonau és Reichsgau Steiermark között osztották fel. A tartományt csak 1945-ben állították helyre. 1945-1955 ig a megszállás ideje alatt a Szovjet zónába tartozott.
1971. január 1-jén pedig az addigi 319 községből 138-at alkottak. Ezek egy részét azonban 2000 után bírósági ítéletek érvénytelennek mondták ki, mivel a községegyesítésekre vonatkozó eljárási szabályokat nem minden esetben tartották be a reform végrehajtása során.
A tartomány lakosságának túlnyomó része osztrák, 5,9% a horvátok, körülbelül 2,4% a magyarok aránya. Ennél kisebb számban élnek még romák a tartományban (0,1%). Az 1981-es népszámlálási adatok szerint 4147 fő vallotta magát magyarnak (magyar nemzetiségűnek) vagy olyannak, aki beszéli a magyart és magyar származásúnak tartja magát. Jelentős magyar lakosság csak Felsőőr és Felsőpulya környékén található. (Lásd még: Burgenlandi magyarok)
A burgenlandi horvátoknak saját dialektusuk van, az ún. gradistyei nyelv. (Lásd még: Burgenlandi horvátok)
Gazdaság
1995-ben Ausztria gazdaságilag elmaradott tartományává nyilvánították Burgenlandot. Ez lehetővé tette, hogy ’’Ziel-1’’ régióként jelentős támogatásokat tudjon lehívni a tartomány saját gazdaságának erősítésben. A folyamatban Karl Stix akkori tartományi főnöknek elévülhetetlen szerepe volt és a gazdasági felzárkózásnak jelentős lendületet adott. A fejlesztési időszak 2013-ban zárul. Ez idő alatt a burgenlandi gazdasági jelentősen átalakult és fejlődött. Átlagos a részesedése a bruttó hazai termékből egy főre jutó vásárlóerő-paritáson 2003-ban 77,4 százalék volt, szemben a EU-15 régi tagállamainak tagállamának 75%-os átlagával. Kifejezve és összehasonlítva a bruttó hazai terméket az Európai Unióban vásárlóerő paritáson elérte a régiós index a 89 (EU-28: 100, Ausztria: 129) (2014-ben). A gazdaságban észak és dél között jelentős különbségek mutatkoznak. A különbségek ledolgozása csak lassan történik. Mindemellett 23.000 ember ingázik Bécsbe napi vagy heti szinten munkavállalás céljából. A legelmaradottabb járás a Gyanafalvi járás. Dél-Burgenland és Stájerország keleti szegélyének kereskedelmi és szolgáltató központja Felsőőr. Észak-Burgenland gazdaságát a Fertő régió turizmusa jelentősen erősíti, illetve itt fekszik Kismarton, mint a tartomány legjelentősebb kereskedelmi, szolgáltató és ipari centruma. Vállalkozásfejlesztését szolgáló technológiai központok épültek Kismartonban, Nezsideren, Sopronújlakon, Pinkafőn, Németújvárott és Gyanafalván.
Burgenland Alsó-Ausztriával együtt a legfontosabb bortermelővidéke Ausztriának. A borászok összesen 16.000 hektáron gazdálkodnak. Művelés alatt van a Fertő vidékén 7.303 ha, a Fertőmelléki-dombságon (Neusiedlersee-Hügelland) 3.923 ha, Közép-Burgenlandban 2.326 ha, Dél-Burgenlandban 507 ha.
A Közép-Burgenlandban és Fertőmelléki-dombságon elterülő ültetvényeket a Kékfrankos hazájának,[9] (németül: Blaufränkischland) néven jelölik.
Burgenland európai piacvezető a szélenergia hasznosításában. 2000-ben körülbelül három százaléka volt még csak a tartományban előállított villamos energiának a szélturbinák által megtermelt energia, 2011-ben már 50 százalék, 2018-ra pedig 150 százalék lett. Jelenleg több nagy szélerőműpark már elkészült (pl.: Pándorfalu, Sopronkeresztúr), illetve továbbiak vannak építés alatt. Számuk 2018-ban elérte a 446-ot.[10] A 2014-ben elkészült, 79 darab szélerőműből álló park 115.000 burgenlandi háztartás ellátását szolgálja Mosontarcsa és Féltorony területén, ezzel ez lett Ausztria legnagyobb szélerőmű parkja.[11] A végleges üzembe helyezett kapacitása 237 MW lesz, befejezésekor pedig a legnagyobb szélerőműpark lett Közép-Európában. 2013-ban a szélerőmű parkokban előállított áram mennyisége elérte, meg is haladja a tartomány egész energia felhasználását. 2014-től pedig Burgenland szélenergia exportőrré vált és 2018-ban 150 %-ban fedezte a tartomány energia igényét. A szélerőmű parkok üzemeltetését szolgáló szakemberek képzése zajlik Pinkafő – szélenergia technikus oktatásával – és Nagymartonban a turbinák javításához értő szakemberek képzésével.[12]
Az Európai Unió által a tartomány számára 2014–2020. közötti ciklusban nyújtandó 73,6 millió eurós fejlesztési forrásból 12 millió eurót fordítottak majd a kutatás, a technológiai és az innováció fejlesztésére. 26 millió eurót költenek majd a burgenlandi kis- és közepes méretű vállalatok versenyképességének erősítésére. 16,4 millió eurónyi támogatás jut majd a tartós és nagy hozzáadott értéket képviselő foglalkoztatás támogatására. Az oktatásra és a szakmai képzés pedig 6,4 millió eurós támogatást kap.[13]
Közlekedés
Az S31-es gyorsforgalmi út nagymartoni csomópontja
A tartománynak fejlett közúti hálózata van. Az autópályák Bécs felé adnak eljutást. A tartomány autópályái és autóútjai:
A4-es autópálya Ost Autobahn: ez a sztráda a Bécs–Budapest útvonal egyik része Bécstől Miklóshalmáig(Nickelsdorf), az osztrák-magyar határig épült ki és a magyar oldalon az M1-es autópályára csatlakozik.
A6-os autópálya Nordost Autobahn: ez a legújabb autópálya, ami az A4-es Királyhidai(Bruckneudorf) leágazástól Köpcsényig(Kittsee), a szlovák határig tart.
A főúthálózat jellemzően észak-déli szervezésű, ennek gerince a B50-es főút (németül: Burgenland Straße), amely végig fut a tartományon. Vele párhuzamosan haladnak a B56, B57-es főutak. Jelentősebb főutak még a kelet-nyugati, Magyarország és Szlovénia felé kapcsolatot adó közutak, mint a B10 Hegyeshalom, B51 Fertőd, B16 Sopron, B55 és B61 Kőszeg, B63 Szombathely, B56 Pinkamindszent, B65 Szentgotthárd, B58 Muraszombat felé. A főutak a nagyobb településeket és városokat elkerülik. A különszintű keresztezéseknek köszönhetően autóútként működik a B50, B57, B63 főutak egyes településeket elkerülő szakaszai. A mellékúthálózat sűrű, jól kiépített jelzése: L (németülLandesstraße). Magyarország és SzlovéniaSchengeni egyezményhez való csatlakozásával a határmenti utak visszaépítése folyamatosan zajlik. Az egykori határépítményeket bontás fejében elajándékozták, majd 2013-ban a lebontásuk meg is kezdődött.[14]
Vasúthálózata a tartomány történelme folytán – a fővonalak kivételével – csak az Ausztriához való csatlakozás után épült ki a többi tartomány felé. Így például a Szombathely–Pinkafő-vasútvonal csak 1925-től kapcsolódik az Osztrák Szövetségi Vasutak hálózatához. Osztrák kapcsolat hiányában megszűnt a Körmend–Németújvár-vasútvonal. A Sopron–Kőszeg-vasútvonalkorridorvasút, mivel csak magyar területen át – Sopronon – keresztül közlekedhetnek a vonatok egyéb osztrák viszonylatban. A vasutak közül a tartomány északi részén lévő vonalak jelentős része a GYSEV kezelésében van.
Jelentős vasútvonalak továbbá a Bécs-Budapest kétvágányú, illetve a Bécs-Pozsony egyvágányú villamosított vasútvonal, a Graz-Szentgotthárd egyvágányú nem villamosított vasútvonal. A vonatok ütemes menetrendben közlekednek elsősorban Graz, Bécs, Pozsony, Sopronkeresztúr, Pándorfalu, Nezsider, Bécsújhely, Ebenfurt, Fertőd, Szombathely, Szentgotthárd felé. A személyforgalmon kívül lévő vasútvonalakon az ÖBB autóbuszai szállítják az utasokat. 2014–2020 fejlesztési időszakban tervezik a 9,5 km-es Gyanafalva-Szentgotthárd vasútvonal villamosítását és korridorvasútként Délburgenland Szombathelyen át történő Bécs, Kismarton irányú kiszolgálását.[15]
korridorvasút; Sopronkeresztúrig személyforgalom, Felsőlászlóig teher és hajtány; 1951. október 6-án megszűnt a határmenet Kőszeg felé a személyfogalomban
A tartománynak saját szerkesztésű rádió és televíziós műsorai vannak az ORF keretében. A tévében minden hétköznap 19 órakor jelentkezik a tartományi híradó 25 percben. Hétvégenként magyar és horvát nyelvű, a helyi kisebbségek életét bemutató magazinműsorokkal jelentkeznek. A tartományi rádió 24 órában sugároz zenei, kulturális és magazin műsorokat, a híreket időszakosan magyar és horvát nyelven is közvetítve. ORF tartományi bontású honlapja német, magyar, szlovén és horvát nyelven is közli a helyi híreket. A szerkesztőségek központja a kismartoni Funkhaus.
Burgenlandba került a Trianon után Magyarországról elszakított magyar nemzetiségű népesség legkisebb csoportja, ebből is fakadhat, hogy az itt élő magyarság néprajzi kultúráját kutatták az elmúlt évtizedek során a hasonló népcsoportok közül a legkevésbé. Népzenét – egy-két szigetszerű helyi gyűjtést leszámítva – Kertész Gyula gyűjtött itt először, az MTA megbízásából, 1957-58-ban; tevékenységét később Tölly Ernő, a felsőőri járás tanfelügyelője folytatta. Nagy munkát végzett e téren Gaál Károly is, aki a bécsi egyetem néprajzprofesszoraként működött, Volly István pedig karácsonyi énekeket gyűjtött Őrvidék sok településén.
Mivel e korai gyűjtések eredményeinek csak csekély részét sikerült publikálni – akkor is szinte csak szakmai fórumokon, vagyis azok az érintett lakosok előtt úgyszólván teljesen ismeretlenek maradtak –, Barsi Ernő kisalföldi néprajzkutató már az 1970-es években célul tűzte ki maga elé egy átfogóbb jellegű burgenlandi népzenei kutatás megindítását. A gyűjtőmunkát 1977-ben Felsőpulyán kezdte, eredményeire pedig magyar és osztrák részről egyaránt felfigyeltek, ezáltal tíz évvel később, 1987-ben már két teljes kötetre való, helyben gyűjtött olyan magyar népdalt tudott publikálni, amelyekről úgy ítélte meg, hogy segíthetik a továbbélésben e gyorsan fogyatkozó magyar nyelvsziget már akkor is erősen urbanizálódott népességét. A későbbiekben még két nagyobb lélegzetű kutatást indított a burgenlandi magyar népzene tárgyában, egy sok népdalt őrző alsóőri asszony révén, illetve a Fertő körüli magyarlakta településeken.
Elsődleges megállapításai szerint a burgenlandi magyar népdalkincs a dunántúli magyar népzenei dialektussal áll rokonságban, de zenei és szövegi anyaga egyaránt nagyjából az első világháború körüli állapotok konzerválódását tükrözi, sok esetben a dallamok, szövegek egy részének (olykor jelentős hányadának) kopásával, feledésbe merülésével. Az előbb említett két kötetes publikációban 208 magyar népdalt és mondókát tett közzé, melyből 176-ot saját maga gyűjtött, a többi korábbi, de (egyetlen kivételtől eltekintve) 1957-nél nem régebbi gyűjtésű anyag volt. A 208-ból 106 volt alkalomhoz köthető dal, 51 gyermekjáték-dal, 26 pedig dallam nélküli mondóka; a fennmaradók jeles napi szokásdalok, lakodalmi dalok, virrasztó énekek és újévköszöntők voltak. Barsi megállapításai szerint a gyűjtött anyagból a gyerekjáték-dalok mutatták a legtöbb archaikus vonást, dallamépítkezésükben és szövegeik tekintetében egyaránt.[16]
Tartományi ünnepek
Szent Márton – a tartomány védőszentjének ünnepe: november 11. (hl. Martin, Festtag des Landespatrons). Első ízben 1925. november 11-én ünnepelték. 1921-ben, amikor Burgenlandot Ausztriához csatolták, még Szent István került szóba, mint védőszent.[17]
Turizmus
A tartomány – melynek több települését is Heuriger-vidékként tartják számon – nem tartozik Ausztria kiemelt turisztikai helyeihez. Jelentősek viszont a kerékpártúrák.
Zsiga Tibor: Burgenland, vagy Nyugat-Magyarország?; Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, Oberwart, 1991
Juhász László: Burgenland várvidék. Történelmi útikalauz; fotó Juhász László; 3. jav. kiad.; Antológia, Lakitelek, 1999
Legeza László: Burgenland. Várvidék és az Őrség; előszó Galambos Ferenc Iréneusz, bev. Török József; Mikes, Bp., 2003
Németh Adél: Burgenland; 3. jav. kiad.; Panoráma, Bp., 2003 (Panoráma regionális útikönyvek)
Harminchét erősség a Várvidékről; fotó, szöveg Pető Bálint; Kairosz, Bp., 2005
Magyar emlékek turisztikai értékei Ausztriában. Burgenland és Bécs. Szombathely–Burgenland, 2006. március 29-30. Konferencia és tanulmányút; szerk. Wiktora Antal; Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület, Szombathely, 2006
Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés, 1922–1939. Diplomácia és helyi politika a két háború között; Győr-Moson-Sopron Megyei Soproni Levéltár, Sopron, 2006 (Dissertationes Sopronienses)
Burgenland; szöveg Dénes József, fotó László János; Anno, Bp., 2009
A Burgenlandban található magyar provenienciájú fondok és állagok 1921-ig; szerk. Bariska István, Dominkovits Péter, Tilcsik György; BFL, Bp., 2012 (A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek)
Burgenlandi zsidó emlékek nyomában – két keréken. Praktikus könyv túrázóknak; összeáll. Mózes Krisztián; Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Bp., 2016
Burgenland; szerk. Jankó Ferenc, Fábián Attila, Hardi Tamás; Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Bp., 2017 (A Kárpát-medence régiói)
Gibba Edit: "Csak alkutárgy, vagy áldozat...". Vas vármegye és Burgenland, 1920–1940. Trianon 100; Szülőföld, Gencsapáti, 2020
Tóth Imre: Két Anschluss között. Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig; Kronosz, Pécs, 2020
Őrvidék. Barangolás Várvidéken; fotó, szerk. Pataki János; Őrvidék Ház–Magyar Házak Nonprofit Kft., Szombathely–Szeged, 2020
Murber Ibolya: Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig, 1918–1924. Határtörténetek az első világháború után; ELKH BTK TTI, Bp., 2021 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
A Lajtától a Muráig. A Nyugat-Dunántúl, a Muravidék, Burgenland és Bécs; szerk. Godzsa Anikó; Oktatási Hivatal, Bp., 2021
Jankó Ferenc: Burgenland földrajzi felfedezése. Tudomány, geopolitika és identitás a két világháború között; ELKH BTK TTI, Bp., 2021 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
Tóth Imre–ifj. Sarkady Sándor: Népszavazás képekben. Plakátok, röplapok, rajzok, karikatúrák a nyugat-magyarországi kérdésről; Soproni Múzeum, Sopron, 2021
Pusztay Sándor: Császári borok. Sopron, Burgenland és a Kis-Kárpátok borvidékén; Kornétás, Budapest, 2023
1000 éves őrvidéki magyar emlékek a 100 éves Burgenlandban; szerk. Woki Zoltán; Szülőföld, Gencsapáti, 2023
.JPG)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
.svg){kind=small}
