Rutén nyelv

A rutén nyelv egy történelmi keleti szláv írott nyelv, amely hivatalos nyelv volt a Litván Nagyfejedelemségben és a lengyel–litván nemesi köztársaság keleti szláv területein.

Az ősszláv nyelvből jött létre és az előfutára a jelenlegi ukrán, belarusz és ruszin nyelveknek. A keleti szlávok maguk gyakran ó-belarusz nyelvnek (belarusz nyelven: старабеларуская мова [sztarabelaruszkaja mova]) vagy óukrán nyelvnek (ukrán nyelven: староукраїнська мова [szaroukrajinszka mova]) nevezik, a régebbi kutatások során pedig nyugati orosznak (oroszul: западнорусский язык [zapadnorusszkij jazik]) is nevezték.

A nyelvet használók maguk annak idején azt gyakran prostaja mowa-nak azaz egyszerű nyelvnek is – az óegyházi szláv nyelvtől megkülönböztetendő – vagy éppen orosz nyelvnek, ruskaja mowa hívták. Ez utóbbi elnevezést latin szövegekben lingua ruthenica-ként adták vissza, ebből a latin formából került a nyugati nyelvekbe a rutén nyelv formula.

A nyelv írott formájának kialakulása a 14. században kezdődik, amikor a keleti szláv nyelvterület nyugati része a Litván Nagyhercegség területére esett, amely utóbbi 1386-tól Lengyelországgal perszonálunióban a Jagelló-dinasztia kormányzott. A Litván Nagyfejedelemség írott nyelve nem a litván volt, amelynek első nyelvemlékei a 16. századból származnak, hanem egy szláv nyelv, amelynek jellegzetességei a mai belarusz és ukrán nyelvben is megtalálhatók.

Ezen a nyelven okiratok és jogi szövegek keletkeztek, valamint Franzischak Skaryna bibliafordítása, amely erős hatását mutatja az óegyházi szláv nyelvnek is. Ez a munka Prágában jelent meg 1517–1519-ben. A Peresopnyzja Evangelium (1556–1561) erős népi nyelvi jellegzetességeket visel magán.

A rutén nyelv azonban ezek mellett leginkább egy korabeli vallási vita irodalmában maradt fenn, amely vita a ortodox, a katolikus, az unitárius és a protestáns egyházak hívei között zajlott a 16. század második és a 17. század első felében a térségben.

A Prostaja mowa cirill írást alkalmazott, de a 16. század végétől ritkán latin írást is használták a rögzítésére. A Fehéroroszország területén élő tatárok továbbá a 19. századig arab írással írtak szláv nyelvű szövegeket.

A 17. század végétől a rutén nyelvet részben kiszorította a nyugati területeken a lengyel, a keletieken az orosz, illetve kialakultak belőle a belarusz és ukrán irodalmi nyelvek.

Teszt-wiki rutén nyelven

Irodalom

• Danylenko, Andrii: “‘Prostaja mova’, ‘Kitab’, and Polissian Standard”. In: Die Welt der Slaven LI (2006), Nr. 1, S. 80-115.
• Moser, Michael: „Mittelruthenisch (Mittelweißrussisch und Mittelukrainisch): Ein Überblick“. In: Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 50 (2005), Nr. 1-2, S. 125-142.
• Pugh, Stefan M.: Testament to Ruthenian. A Linguistic Analysis of the Smotryc’kyj Variant. Cambridge 1996 (= Harvard Series of Ukrainian Studies).
• Christian Schweigaard Stang: Die westrussische Kanzleisprache des Grossfürstentums Litauen. Oslo 1935 (= Skrifter utgitt av Det Norske Videnskaps-Akademi i Oslo, Historisk-filosofisk Klasse 1935,2)