A rétoromán összefoglaló elnevezése a Svájc keleti felében (a rómaiak által Rhaetiának nevezett vidék, ezért a réto tag is nevében), Észak-Olaszországban (Dél-Tirolban, főként a Dolomitok völgyeiben), valamint az Északkelet-Olaszország Friuli régiójában beszélt nyelveknek. Ezek egymással közeli rokonságban álló, de nyelvtörténetileg elkülönülő nyugatiújlatin – egész pontosan galloromán – dialektusok. Beszélőik száma nem éri el az egymilliót sem, a legtöbben a friuli nyelvet használják, közel 800 000-en. Nyelvészeti szempontból az okcitán és a francia nyelvekhez állnak leginkább közel. A rétoromán nyelv megnevezést újabban gyakran csak a Svájcban beszélt sztenderdizált nyelvváltozatra, a romans nyelvre értik.
A rétorománnak három sztenderdizált változata van, ezek a friuli, a ladin és a romans, amelyek további aldialektusokra oszlanak. (A ladin nem tévesztendő össze a spanyol nyelvladino változatával.) Közülük a friuli Olaszországban regionálisan hivatalos státusszal rendelkezik a Friuli-Venezia Giulia autonóm régióban, a romans pedig a francia, a német és az olasz mellett Svájc negyedik hivatalos nyelve. Szűkebb értelemben a rétoromán megnevezés csak a romans nyelvváltozatokra utal. (A sztenderd nyelvváltozatok részletes ismertetését lásd a friuli, ladin, romans nyelvek szócikkeiben.)
Általános jellemzők
A rétoromán hangtanilag és nyelvtanilag alapvetően nem tér el a nyugati újlatin nyelvektől. Akárcsak a franciában és a katalánban, jellemző rá a szavak erős redukciója, az utolsó magánhangzó vagy szótag lekopása. Szintén a nyugati újlatin nyelvek hangtani fejlődését követi a szóközi /p, t, k/ zöngésülése (ún. leníció), valamint a többes szám -s hozzáadásával történő képzése. A főnevek hím- és nőneműek lehetnek: az előbbiek általában mássalhangzóra, az utóbbiak a friuli sztenderd változatban legtöbbször -e-re, a ladin és a romans sztenderd változatokban pedig -a-ra végződnek. A határozott névelő a latinille, illa, illos, illas alakokból fejlődött, mint az újlatin nyelvekben általában. A mondattant illetően a friuli sajátossága, hogy a kijelentő állító/kérdő/óhajtó mondatokban az alanyt a személyes névmás hangsúlytalan alakjával megismétlik, ami talán a velencei nyelv hatása lehet.
A dialektusok összehasonlítása
Gyakori szavak
Az alábbi összehasonlító táblázatban néhány mindennapi szó látható a hét különböző dialektusban és latinul:
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát.
Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.