Nyugati újlatin nyelvek

Újlatin nyelvek Európában

A nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek legnépesebb ágát alkotják. Idetartoznak az Észak-Olaszországban (a La Spezia–Rimini városokat vonalától északra fekvő területeken) és Svájc területén beszélt galloitáliai és rétoromán dialektusok, Franciaország és az Ibériai-félsziget újlatin nyelvei, illetve nyelvtani–hangtani tulajdonságaik alapján idesorolandó a szárd nyelv is.

Főbb közös tulajdonságaik

A nyugati újlatin nyelvek bizonyos nyelvtani és hangtani tulajdonságaik alapján együttesen állnak szemben a keleti újlatin nyelvekkel. A besorolás szempontjából ezek a főbb vonásaik a következők:

• A többes számot – néhány, olasz hatástól érintett galloitáliai dialektustól (ahol -i vagy -e) eltekintve – -s, -es hozzáadásával képzik.
• A magánhangzók közötti latin [p, t, k] zárhangok zöngésültek vagy teljesen eltűntek.
• A latin hangsúlytalan rövid i és u eltűnt.

Csoportosítás

• Nyugati újlatin nyelvek^[1]
  • Iberoromán nyelvek^[2]
    • asztúriai
    • aragóniai
    • galiciai
    • katalán
    • portugál
    • spanyol
  • Galloromán nyelvek^[3]
    • okcitán (és dialektusai)
    • francia (és dialektusai: vallon, pikárd stb.)
    • rétoromán dialektusok (romans, ladin és friuli)
    • galloitáliai (északolasz) dialektusok (emilián–romanyol, ligur, lombard, piemonti, velencei)
  • Déli csoport
    • szárd dialektusok^[4]

 megjegyzés: Az Ethnologue csoportosítása némileg eltér a fenti nyelvészeti besorolástól.^[5]

Jegyzetek

1. VNY p. 1469 [újlatin nyelvek]: „Néhány lényeges ponton (pl. főnevek többes száma, latin magánhangzóközi mássalhangzók kezelése) a nyugati ~ együttesen állnak szemben a keletiekkel; a két terület határa a La Spezia és Rimini északolasz városok közé húzható képzeletbeli vonal, amely így az adott szempontokat tekintve, az olasz nyelvterületet is kettéosztja: északira és délire, ill. keletire és nyugatira.”
2. VNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)”
3. VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”
4. A többes szám, valamint a magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok kezelése tekintetében a nyugati újlatin nyelvekhez sorolandó; egyéb vonatkozásban azonban a dél-itáliai nyelvváltozatokkal (szicíliai, calabriai), valamint a korzikaival mutat egyezéseket.
5. Az Ethnologue csoportosítása

Kapcsolódó szócikkek

• Itáliai–nyugati újlatin nyelvek
• Keleti újlatin nyelvek

Források

• A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973