A provincia az Alpok északi részén és a hegység északi előterében helyezkedett el. Nyugatra tőle a helvétek laktak, keletre terült el Noricum, északon Vindelicia. Nyugati szomszédja Gallia Narbonensis volt, délen pedig a római Italiával volt határos, azon belül is Venetia et Histria körzetével.
Raetia területét Kr. e. 15-ben szereztek meg a rómaiak Augustus mostohafiainak, Tiberius és Drusus hadjáratának eredményeképp.[1] Később Vindelicia (a mai délkelet-Württemberg és délnyugat-Bajorország szintén Raetia része lett. Augustus és Tiberius uralkodása idején Raetia északi határa a Duna volt. Később a germán limes alkotta az északi határt, amely a Dunától 166 kilométerre északra húzódott.
A tartomány lakosságának romanizációja későn kezdődött és nem volt teljeskörű.[1] A Svájc délkeleti részében élő rétorománokról úgy tartják, hogy ők a valamikori raetiaiak leszármazottai. Származásuk azonban nem tisztázott.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Raetia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
