Kr. e. 75-ben C. Scribonius Curio, Macedoniaproconsulja seregével egészen a Dunáig nyomult, és legyőzte a terület lakóit. Végleg M. Licinius Crassus, a triumvir unokája hódoltatta meg őket. (Ő később, Augustus uralkodása idején, Kr. e. 29-ben Macedonia proconsulja is volt.) A régiót azonban csak Augustus uralkodásának a vége felé szervezték provinciává: egy 6-ból származó feljegyzés Moesia helytartójaként említi Caecina Severust (Dio Cassius lv. 29).
Moesia kettéosztása
Moesia eredetileg egyetlen provincia volt és egy császári legátus igazgatta (aki valószínűleg Achaea és Macedonia provinciákért is felelt). Domitianus császár osztotta fel Moesia Superior (felső) és Moesia Inferior (alsó) provinciákra (az utóbbit úgy is emlegették mint Ripa Thracia). A két új provincia a Cebrus (Ciabrus; mai Cibritza vagy Zibru) folyó nyugati, illetve keleti oldalán feküdt, bár vannak, akik szerint a határ nyugatabbra volt. Mindkét provinciát egy császári legátus és egy procurator kormányozta. Mint határtartományt, Moesiát erődökkel és helyőrségekkel erősítették meg a Duna déli partja mentén. Axiopolisz és Tomi között pedig védőfalat is építettek a szkíták és a szarmaták elleni védekezésül.
Külső támadások
Miután 270 körül Aurelianus a gótok nyomására kiürítette Daciát, és a római lakosságot a Duna déli oldalára telepítették át, Moesia középső részét Dacia Aurelianinak nevezték el (amit szintén felosztottak, Dacia Ripensis, illetve Dacia Interior részekre). Moesia Superior egy területét, DardaniátDiocletianus császár provinciává szervezte, Naissus vagy Nissa (a mai Niš) székhellyel. Itt született Nagy Konstantin (I. Constantinus)272-ben.
238-tól kezdve Moesiát folyamatosan támadták a gótók és más törzsek. A gótok 250-ben lerohanták az egész tartományt. Miután keletről erősen szorongatni kezdték őket a hunok, a gótok 376-ban ismét átkeltek a Dunán és Valens császár engedélyével Moesiában telepedtek le. Nem tartott azonban sokáig a békesség a befogadó rómaiakkal. 378-ban a gótok legyőzték Valenst a hadrianopolisi csatában. Ezeket a gótokat „moeso-gótoknak” nevezték, akik számára Ulfilas elkészítette a Biblia gót fordítását.
