Várna (bolgárul: Варна) Bulgária harmadik legnagyobb városa. A Fekete-tenger partján fekszik, a hasonló nevű megye székhelye, fontos turisztikai célpont, kereskedelmi és kulturális központ. A magyarok számára Hunyadi János vesztes csatája révén ismeretes hely.
Fekvése
Várna a Fekete-tenger partján fekszik, a patkó alak Várnai-tó és a tenger által körülzárt, délszaki növényzettől burjánzó területen. A város legmagasabb pontja 80 méteren, a mészköves Frangen-fennsíkon található. Húsz km hosszú homokos partja kiváló fürdőhely. Legismertebb nyaralóövezetei az Aranyhomok és az Albena. Kedvelt kirándulóhely még a várostól 45 km-re északra fekvő egykori román királyi üdülőhely, Balcsik is.
Várna Európa egyik legrégebbi városa, i. e. 570-ben a milétosziak kereskedelmi lerakataként jött létre Odesszosz néven. Görög nekropolisza ma is megtalálható. A középkorban többször cserélt gazdát a bizánciak és a bolgárok között. Az oszmán-törökök először 1389-ben foglalták el, másodjára a magyarok számára végzetes várnai csata során, 1444-ben.
A szájhagyomány szerint amikor II. Murád szultán a magyarok ellen vonult, megfogadta, hogy győzelem esetén birodalma fővárosában, Bursa városában húsz dzsámit emel. A várnai csatában ugyan diadalmaskodott, de Anatóliába visszatérve rájött, hogy magánvagyona kevés lenne húsz imaház felépítésére, helyette megalkotta Bursa mai ékességét, a húszkupolás Ulu Dzsámit, amelyet a híres szúfi szent, Somuncu baba avatott fel.
II. Murád szultán miután 1440-re megszilárdította birodalma rendjét, haderejével Magyarország ellen fordult. Elsőként Nándorfehérvár elfoglalására tett kísérletet, de nem járt sikerrel. 1442-ben az Erdélyre törő seregei ismét vereséget szenvedtek. A keresztény Európa fellelkesült a győzelmeken és 1443-ban keresztes hadjárat megindítására vették rá a magyar uralkodót, I. (Jagelló) Ulászló magyar királyt, melynek végső célja Drinápoly elfoglalása és a török Európából való kiűzése volt.[4]
A keresztény sereg utolsó egységei 1444. november 9-én érték el a várost, mely a többi környékbeli erődökkel együtt megnyitotta kapuit a sereg előtt. A fáradt katonák a város falai előtt húzták fel sátraikat, melyek legalább másfél négyzetkilométeres területet borítottak el. A délutáni órákban feltűntek nyugatról az első török csapatok. Könnyűlovas akindzsik csoportjai nyargaltak a síkon, mögöttük pedig az egyre erősödő zaj és porfelleg jelezte a szultán seregének érkezését.[4]
Hunyadi, mivel jól ismerte a török taktikát, a csatarend felállításakor a rendelkezésre álló csapatokat viszonylag széles arcvonalon, több önállóan is harcolni képes csapatban állította fel. A török átkarolási kísérletek kivédésére a balszárny közvetlenül a Várnai tó partján fejlődött fel, öt önállóan vezetett mintegy ezer fős bandériumban, zömében erdélyi vitézekből. A szárny parancsnoka Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály volt… November 10-én, a hajnali órákban törökök is megkezdték az előrenyomulást. A ruméliai hadtest huszonötezer harcosa Daud ruméliai beglerbég parancsnoksága alatt a tó és az út között, az anatóliai hadtest pedig Karadzsa anatóliai beglerbéggel az út és a hegy között vonult Várna irányába. Őket követte az úton a szultán kíséretében tízezer janicsár és háromezer portai szpáhi… Az ütközet kezdetén gyakorlatilag mindkét török szárny megsemmisült, a szultán a csatatér elhagyását fontolgatta, de az egyik főembere maradásra bírta. Hunyadi tudta, hogy a török lovasság üldözését annak teljes szétveréséig folytatni kell, nehogy később újra rendeződve visszatérjenek a harcba. Az üldözés megkezdésekor azt kérte a királytól, hogy maradjon a csatatéren a középhaddal, de ne indítson támadást a janicsárok ellen. Azok ugyanis nem estek pánikba, hanem fegyelmezetten várták, hogy utolsó csepp vérükig védelmezzék a szultánt… Amikor egy kis időre szabaddá vált a bejárat a janicsárok által védelmezett cölöpsánc felé, a király – egy mindössze ötszáz fős lengyel–magyar lovashadtest élén – vakmerőn bevágtatott. „Gospodar Murad!” – kiáltott a szultán felé, de a janicsárok már körül is vették. Bár vitézül harcolt, a gyalogosok megsebezték a lovát, és amikor a földre zuhant, Kodzsa Hizir janicsár levágta a fejét és azt lándzsára tűzve a szultánhoz küldte. A király halála a törökök körében lelkesedést, a keresztény seregben pánikot keltett, ezért Hunyadi elrendelte a visszavonulást."[4]
Ottomán és bolgár uralom
Az Oszmán Birodalom fennállása során Várna elsősorban a krími háború idején értékelődött fel. Az oroszok1773-ban és 1828-ban is megostromolták. Várna 1878-ban került a bolgárok kezébe. Hanyatlásnak indult, mikor Dél-Dobrudzsa román kézre került.
Leglátványosabb műemléke az ortodox katedrális, aminek az őse a 15. században épült, s a 17. században bővítették ki. A Dzsarnavara parkban egyébként állnak még egy ókori bazilika romjai is.
Híresek Várna múzeumai is. Ilyen a Várnai Régészeti Múzeum, az aquarium és az 1984-ben létesített delfinárium, ami az építésekor a legnagyobb volt a világon. A város határában áll a várnai csata emlékparkja, ahol felkereshetjük I. Ulászló királyunk sírját.
A várostól 8 km-re fekszik az Euxinográd palota, amit Viktor Rumpelmayer, egy osztrák építész tervezett 1882-ben, s aminek a stílusa a francia kastélyok hangulatát idézi. Itt kiáltották ki az egyesített Bulgáriát 1885-ben. Parkjában 310 növényfajtát tekinthetünk meg.
