Abházia fekete-tengeri partvonalának körülbelül a közepén található egy széles öböl partján. A féltrópusi éghajlatú Szuhumit messze földön ismerik strandjairól, szanatóriumairól, ásványvizes fürdőiről. A valamikori Szovjetunió egyik legnépszerűbb üdülőhelye volt és ma is előszeretettel látogatják az orosz turisták. Arborétumát az 1840-es években alapították.
Szuhumi számos kutatóintézetnek ad otthont. 1927-ben emberszabású majmoknak hoztak létre telepet, amely állat- és emberkísérletekhez szolgáltatott alapanyagot. A telep ma is a város egyik látványossága. 1945 és 1954 közt elektronfizikai laboratóriuma részt vett a szovjet atomfegyverek kifejlesztésében.
A környéken borszőlőt és dohányt termelnek.
Történelem
Ókor
Az itteni első ismert jelentősebb települést még az ókori görögök alapították, a Kr. e. 6. században, Miletosz Dioszkurisz néven.[2] Már ekkor a Fekete-tenger egyik legfontosabb kikötője volt. Később, az időszámításunk kezdete táján, az 1. században római erőd épült a szomszédságában. [3]
Éghajlata nedves szubtrópusi(Köppen osztályozásán Cfa), amely nyáron elég hűvös ahhoz, hogy az óceáni éghajlathoz közelítsen. Leghidegebb hónap a január és a február. A tavasz viszont már februárban beköszönt. A fürdőidény májustól október végéig, november elejéig tart.[3]
Népességének és etnikai összetételének változása 1886 és 2011 között:[5]
1886-ban 412 lakosa volt, melyből 119 orosz (28,9%), 115 grúz (28,1%), 93 görög (22,6%), 53 örmény (12,3%), 3 abház (0,1%).
1897-ben 7 998 lakosa volt, melyből 2 474 grúz (30,9%), 1 685 orosz (21,1%), 1 143 görög (14,3%), 1 083 örmény (13,5%), 323 török (4%), 144 abház (1,8%).
1926-ban 21 568 lakosa volt, melyből 5 104 orosz (23,7%), 5 036 grúz (23,3%), 2 298 görög (10,7%), 2 234 ukrán (10,4%), 2 023 örmény (9,4%), 658 abház (3,1%), 63 észt.
1939-ben 44 299 lakosa volt, melyből 18 580 orosz (41,9%), 8 813 grúz (19,9%), 4 990 görög (11,3%), 4 322 örmény (9,8%), 2 415 abház (5,5%), 2 033 ukrán (4,6%), 1 545 zsidó, 206 észt.
1959-ben 64 730 lakosa volt, melyből 23 819 orosz (36,8%), 20 110 grúz (31,1%), 6 783 örmény (10,5%), 3 647 abház (5,6%), 3 141 görög (4,9%), 2 756 ukrán, 1 281 zsidó.
1970-ben 101 789 lakosa volt, melyből 34 560 grúz (33,9%), 31 220 orosz (30,7%), 11 664 örmény (11,5%), 7 355 abház (7,2%), 5 998 görög (5,9%), 3 832 ukrán, 3 618 zsidó, 193 oszét.
1979-ben 108 337 lakosa volt, melyből 41 477 grúz (38,3%), 28 556 orosz (26,4%), 11 823 örmény (10,9%), 10 766 abház (9,9%), 7 069 görög (6,5%), 3 733 ukrán, 1 640 zsidó, 227 oszét.
1989-ben 119 150 lakosa volt, melyből 49 460 grúz (41,5%), 25 739 orosz (21,6%), 14 922 abház (12,5%), 12 242 örmény (10,3%), 7 355 görög (6,2%), 4 001 ukrán, 1 308 zsidó, 315 oszét, 240 észt.
2003-ban 43 716 lakosa volt, melyből 24 603 abház (56,3%), 8 902 orosz (16,9%), 5 565 örmény (12,7%), 1 847 grúz (4,2%), 677 görög (1,5%), 712 ukrán, 185 török, 136 oszét, 65 észt.
2011-ben 62 946 lakosa volt, melyből 42 342 abház (67,3%), 9 288 orosz (14,8%), 6 192 örmény (9,8%), 1 755 grúz (2,8%), 697 ukrán (1,1%), 645 görög (1%).
Fő látnivalók
Botanikus kert. Az 1840-ben alapított kertben a világ csaknem minden tájáról több száz fa- és cserjefélét nevelnek. [3]
Prospekt Mira (Béke út) - bevásárlónegyed
Tengerpart
Abházia elnökének rezidenciája[6] és a kormányzati épületek
Bagrat-kastély (abház: Аҟәатәи абааш). A 10-11. századból való. Valójában kis erődítmény, amelyet a régió bagratida uralkodója emeltetett a Beszleti-folyó szakadékos partjának magaslatán.[3] Innen szép kilátás nyílik a városra is.
Szukhum-erőd
Beszleti-híd (orosz: Беслетский мост) a város északi részén, az azonos nevű folyón, középkori árkádszerű kőhíd
A Nagy Abház (kelaszuri) Fal romjai (orosz: Келасурская стена) - a 7. századból maradt fenn. (Erődítménysora 160 km-en át húzódik, a Kelaszura- és Mokvi-folyók közötti szakaszon maradt fenn jobb állapotban.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sukhumi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.