A folyót Hérodotosz az 5. században Borysthenes néven említi. Mai neve először a római történetíróknál fordul elő, ők Danaper-nek nevezik. Ennek eredete valamilyen indo-iráni nyelvet beszélő néphez, leginkább a szkítákhoz vagy a szarmatákhoz nyúlik vissza. Eredeti formája *dānu-apara azaz „távoli folyó” lehetett.[1][2] A dan hangalak a középtörök ten szóból is eredhet, ami szintén folyót jelent.[forrás?] Az ószláv feljegyzések Szlavutics néven ismerik.[forrás?]
A folyó utolsó 800 km-e víztározók sorozata. Ezek a duzzasztóművek egyben vízierőművek is és Ukrajna villamosenergia-termelésének 10%-át adják. A legfontosabb víztározók: kijevi (922 km²), kanyivi (582 km²), kremencsuki (2252 km²), kamjanszkei (567 km²), zaporizzsjai (410 km²) és a kahovkai (2155 km²) víztározó.
A Dnyeper alsó folyásán 1677 km hajózható, és csatorna köti össze a Buggal és a Daugavával.
A Pripjaty (a Dnyeper mellékfolyója) mentén, annak torkolatától mindössze 20 km-re található a csernobili atomerőmű.
Mellékvizek
Jelentősebb mellékvizei (zárójelben a torkolattól mért távolság):
↑Schütz István. Fehér foltok a Balkánon - Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Balassi Kiadó, 2006. p. 61
↑Mallory, J.P. and Victor H. Mair. The Tarim Mummies: Ancient China and the Mystery of the Earliest Peoples from the West. London: Thames and Hudson, 2000. p. 106