Az írott történelem terjedelme mintegy 5000–5500 év. Különböző térségek kultúrái lényegében különböző időpontban érték el kulturális fejlődésüknek azt a szintjét, amikor az írásra, mint kommunikációs eszközre szükség keletkezett. Az első ismert írásos emlékek a valószínűleg legrégibb, ismert írásformával, az ékírással készültek Kr. e. 3500 körül. Ezt tekintjük az őskor végének és az írott történelem, azaz az ókor kezdetének. Ez a régészet korszakbeosztása szerint a rézkor (kőrézkor), egyes helyeken a korai bronzkor (Anatólia) időszakával esik egybe Eurázsia legnagyobb részén. Már az ókor idejére értjük a bronzkor-t és a vaskor-t.
Az ókor végének a történészek a következő időpontok valamelyikét tekintik:
Az ókori kronológia biztos időpontokkal csak a Kr. e. 8. századtól – pontosabban Kr. e. 763. június 15-étől – rendelkezik: egy Ninivében reggel 9:33 és 12:19 között megfigyelhető napfogyatkozáshoz viszonyíthatunk. A korábbi datálásban szintén csillagászati megfigyelések, illetőleg uralkodók és évnévadó hivatalnokok (eponümoszok, Mezopotámiában limmuk) feliratai segítenek. Egy újabban azonosított, viszonylag pontosan elhelyezhető dátumot eredményezett a Murszilisz-napfogyatkozás vizsgálata.
Az ókori görög színház és Apollón templomának romjai, felülnézetből
Delphoi (görögül Δελφοί ) régészeti terület és modern város Görögországban. Az archaikus időkben a települést a világ közepének tartották és az Apollón tiszteletére emelt szentély-együttes az ókor legnépszerűbb jóshelye volt. Delphoiban találhatjuk az Omphaloszt (ομφαλός) – „a világ köldökét” – és a marmariai tholoszt (azt a fényképek százai által híressé vált kis kerek templomot, amelynek funkcióját a mai napig nem sikerült kideríteni). Itt, az Apollón-templom szívében (hesztia), égett az „isteni fény”: άσβεστος φλόγα – az az örökmécses, amelynek lángját Prométheusz az Olümposzról lopta az embereknek. A plataiai csata után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására. Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ vallási központja, és jelentős hatást gyakorolt a politikai és társadalmi életre is.
A település a mitikus Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a Korintoszi-öböl közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz (a ragyogóak) sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette, de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében – az adütonban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve Püthia volt.
_Statue_of_the_four_tetrarchs_St._Mark%27s_Basilica.jpg)
