Tágabb értelemben egy vallás a hitelvek és a vallásgyakorlatok összefüggő rendszere, ami általában magyarázatot nyújt a létező dolgok és az emberek létrejöttére, létére, létezésük céljára. Vallásosnak vagy hívőnek nevezzük az embert, aki a vallás tanait igazságként, valóságként elfogadja. (Ortodoxnak nevezzük azokat a vallásos személyeket vagy csoportokat, akik az adott vallás tanait a lehető legpontosabban, legszigorúbban követik. Kivétel az ortodox kereszténység, amelyik a kereszténység keleti ágának elnevezése, és bár magukat a kereszténység eredetibb ágának tekintik, ezt a nyugati kereszténység természetesen nem fogadja el.) Egy adott vallás amikor intézményesül, akkor legalább egy, de jellemző esetekben több egyház is keletkezik belőle. Élő vallásoknak nevezzük azokat a vallásokat, amelyeknek ma is működő egyházai vannak, illetve emberek gyakorolják a szertartásait és ápolják a tanait. Nagyon sok vallásnak megszűntek az intézményei, illetve már gyakorló hívei sincsenek. Gondolhatunk itt az emberiség kialakulása körüli ősi hiedelmekre, Mezopotámia, az ókori Egyiptom, görögök, rómaiak, nomád népek, maják, aztékok, inkák vallásaira. Napjaink újpogány vallásai azonban próbálják feléleszteni az egykori hiedelmeket és vallási gyakorlatokat, a modern világ kihívásaihoz igazítva őket.
A pápai állam soha nem volt nagy kiterjedésű, de a középkorban a kereszténnyé váló európai népek előtt a Szentszéknek olyan óriási tekintélye volt, hogy a pápaság nagyhatalmi szerepet játszhatott. A pápa az akkori feudális társadalmi és állami berendezés szellemében az európai országok uralkodóit hűbéresének tekintette és megpróbálta engedelmességre kényszeríteni őket. Ez egy időre sikerült is, így 1200 körül a pápaság fénykorát élte, mint Európa irányító hatalmassága.
Remete Szent Pál (ógörögül: Παῦλος ὁ Θηβαῖος (227/228 – 341) az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit a pálosok szellemi ősként, példaképeként tisztelnek.
A legenda szerint Remete Szent Antal egyszer meglátogatta, mert égi szózatot hallott, amely figyelmeztette: nem ő a legidősebb, legszentebb remete, hanem Pál. A 90 éves Antal több napos vándorlás után találta meg Pál barlangját. Közösen dicsőítették Istent, elmélkedtek, beszélgettek, és eközben megérkezett a holló, aki most nem egy fél, hanem egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, hogy így gondoskodik szolgáiról.
A Bhagavad-gíta szanszkrit filozófiai költemény, a hindu vallás legszentebb könyve. A cím magyar jelentése: „A magasztos szózata”.
A Bhagavad-gíta a védikus irodalom egyik alapműve, a védikus irodalom filozófiájának összefoglalása. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része (a Bhísma-parva könyv 25-42. fejezetei, mintegy 700 vers), de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban az Újszövetségé. A Bhagavad-gíta az Upanisadok és a Védánta-szútra mellett az ind filozófia harmadik legfontosabb forrásanyaga. Filozófiai mélységeire nemcsak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte – például Hegel és Albert Einstein.
A 4. századig a szentháromság-tan egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe? Azóta viszont érvénye a kereszténység nagy részénél megingathatatlan.
A sintó hit szerint minden egyes élő és élettelen dolognak saját őrző-védő szelleme van.
A szunniták és a síiták vallási nézetei közötti fő különbség, hogy amíg szunniták úgy gondolják, Mohamed próféta utód nélkül halt meg, a síita hit azt vallja, Ali kalifa a próféta jogos utódja volt.
Mind a Biblia Ószövetsége, mind az ókori sumer királylista, a vízözön előtti és utáni emberekre osztja fel a történelmet? Az első szakaszban élt emberek életét mindkét hagyomány igen hosszúra teszi. Sok ezer km-rel távolabb, a kínai hagyomány még hosszabbra teszi a legelső uralkodóik uralkodása idejét, ami egy idő után szintén nagyon lerövidül.
Ádám és Éva gyakran úgy van ábrázolva, hogy almát szakítanak a tiltott fáról, de a Biblia nem említi meg a gyümölcs fajtáját?