A szingaléz nyelv (සිංහල, siṁhala, szimhala) az indoárja nyelvek csoportjába tartozó nyelv, a szingaléz népanyanyelve, akik Srí Lanka legnagyobb etnikai csoportját alkotják; több mint 16 millió ember beszéli, mintegy 12 millióan anyanyelvként. Srí Lanka szigetén második nyelvként más etnikai csoportok is beszélik (összesen mintegy 3 millió ember). Az indoeurópai nyelvekindoárja ágához tartozik. Srí Lanka egyik hivatalos nyelve. A szingaléz a páli nyelv mellett, jelentős szerepet játszott a théraváda buddhista irodalom fejlődésében.
Viszonylag korán, az i. e. 1. évezred közepén elkülönült az indoárja nyelvektől. A 13. század óta folyamatosan fejlődő irodalmi nyelv nagymértékben eltér a köznyelvtől. A mahl, malki vagy deivehi (divehli) a Maldív-szigetek hivatalos nyelve ezt a Minicoy szigeten is beszélik.
A szingaléz nyelv saját írásrendszerrel rendelkezik, ez a szingaléz írás, amely az ősi indiai bráhmi írásból származtatható. A legrégebbi szingaléz nyelvű feliratok a Kr. e. 6. századból maradtak fenn cserépedényeken, a legrégebbi fennmaradt irodalmi művek a Kr.u 9. században keletkezetek.
Jellemzői
Agglutináló nyelv. A névszóragozásban és mutató névmásokban megkülönbözteti az élőlényeket és az élettelen dolgokat. A mutató névmásokban ezen túlmenően a nemeket is. Szókincsét jelentősen befolyásolta a dravida, elsősorban a tamil nyelvi környezet.
James Gair: Sinhala and Other South Asian Languages, New York 1998.
James Gair, John C. Paolillo: Sinhala. München / Newcastle 1997.
Heinz Bechert: Über Sanskrit-Bildung und Schulsystem in Birma und Ceylon. In: Wiener Zeitschrift für die Kunde Süd- und Ostasiens, Band VII, Wien 1963.
Wilhelm Geiger: A Grammar of the Sinhalese Language. Colombo 1938 [reprint Asian Educational Services, Delhi 1995].
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát.
Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
