A Kisalföld északi részén, Szeredtől 5 km-re délkeletre, a Vág jobb partján, a jelenkori magyar-szlovák nyelvhatár mentén fekszik.
Élővilága
Híd a Vág folyón
A település közelében található a Kaskády-víztározó és erőmű, amelyet 1985-ben fejeztek be. A víztározó elpusztította a Vág menti őserdőt.[2]
Története
1259-ben "Waga" alakban IV. Béla király adománylevelében említik először, amikor a király Rexit pozsonyi várjobbágy földjét a vágai Damjánnak adta. Már a 14. század elején az esztergomi érsekség birtoka volt és maradt egészen a jobbágyság megszüntetéséig. 1281-ben, 1326-ban és 1361-ben is említi oklevél. A 14. században malmot is említenek a településen. A falu régi temploma 15. századi volt. 1553-ban még 28 portával adózott. 1597-ben összeírták a falu által elszenvedett károkat.[3] A 16. században az újvári, majd a nagyszombati uradalomhoz tartozott. Az ismétlődő török támadások következtében majdnem teljesen megsemmisült. 1664-ben 3 háztartásban 3 fejadófizető személyt említ a török adóösszeírás, mely szerint Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott a falu.[4]1694-ben temploma romos állapotban állt, 1718-ban újat kellett építeni helyette. A lakosság csökkenése a kuruc háborúk és a járványok következtében tovább folytatódott. Erről tanúskodik az 1715-ös adóösszeírás is. A 18. század folyamán megindult a népesség növekedése, mely egyre nagyobb méreteket öltött. 1785-ben Vágának már több mint ezer lakosa volt. A kézművesség is gyorsan fejlődött, több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia is dolgozott a faluban. Iskolájának legkorábbi említése 1816-ból származik. 1825-ben nagy tűzvész pusztította. 1869-ben a falunak 1644 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de 17 hajómalom is működött a községben a Vág folyón.
A község új címerét és zászlaját 2001-ben avatták fel.
Vályi András szerint VÁGA. Vagovce. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Vág Szerdahelynek szomszédságában, mellynek filiája; határja 2 nyomásbéli, Vágvize’ áradásaival gyakran károsíttatni szokott.[6]
Fényes Elek szerint " Vágha, (Vagoncze), Poson m. vegyes magyar-tót falu, a Vágh vizénél, ut. p. Szeredhez 1 órányira délre. Lakja 1421 kath., paroch. templommal. Termékeny határa sokat szenved a Vágh kiöntéseitől. F. u. az esztergomi érsek."[7]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vága, a Mátyusföldön fekvő nagyközség, 323 házzal és 2115 róm. kath. vallású lakossal. Régi érseki birtok, mely 1326-ban, a mikor Gyarmati Gergely az esztergomi érsekségnek adományozta, már a mai nevén szerepel. Az 1553-iki portális összeírásba Vaaga alakban 28 portával van felvéve. Hajdan tót község volt, de idővel megmagyarosodott. Ma is a herczegprimásnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok között elterjedt hagyomány szerint e községet három, Erdélyből ide menekült, magyar halászcsalád alapította, u. m. a Nagy-Józsa, a Puskás és a Szabó családok. A török világban az ellenséges csapatok keményen megsarczolták a lakosokat. Kath. temploma 1778-ban épült. 1824-ben nagy tűzvész pusztított a községben, erre emlékeztet a Szent Flórián szobor. Ide tartozik Várrét puszta; neve bizonyára történeti jelentőséggel bír. A községnek, habár nagyközség, nincs postája; ugyanis utolsó postája Vágszerdahely, távírója és vasúti állomása Szered."[8]
Népessége
1880-ban 1884 lakosából 1731 magyar, 32 szlovák, 28 német és 93 csecsemő volt.
1890-ben 2051 lakosából 2030 magyar, 15 szlovák, 4 német és 2 egyéb anyanyelvű volt.
1900-ban 2115 lakosából 2065 magyar, 38 szlovák és 12 német anyanyelvű volt.
1910-ben 2036 lakosából 2030 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.
1921-ben 2071 lakosából 13 csehszlovák és 2029 magyar volt.
1930-ban 2010 lakosából 88 csehszlovák és 1860 magyar volt.
1941-ben 2080 lakosából 9 szlovák és 2027 magyar volt.
1991-ben 2012 lakosából 1621 magyar, 383 szlovák, 5 cseh és 1-1 német illetve lengyel volt.
2001-ben 2021 lakosából 1558 magyar, 444 szlovák, 4-4 cseh és cigány valamint 1 lengyel volt.
2011-ben 2083 lakosából 1344 magyar, 685 szlovák, 17 cigány, 3 morva, 2-2 cseh, horvát és orosz, 1 német, 6 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 2097 lakosából 1114 (+61) magyar, 848 (+70) szlovák, 8 (+10) cigány, 14 (+5) egyéb és 113 ismeretlen nemzetiségű volt.[9]
Őshonos lakosságát évszázadokon át magyarok alkotják. Nemzetiségi összetételének eltolódása a második világháború utáni években kezdődött. A magyarságát súlytó asszimiláció folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A 2001 és 2011 közötti években a magyarok száma 15 százalékkal csökkent, a szlovákok száma viszont az 50 százalékos növekedést is meghaladta.[10]
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
32 fő (2%)
magyar
1731 fő (92%)
egyéb
121 fő (6%)
*1880-as népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
15 fő (1%)
magyar
2030 fő (99%)
egyéb
6 fő (0%)
*1890-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
38 fő (2%)
magyar
2065 fő (98%)
egyéb
12 fő (1%)
*1900-as népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
5 fő (0%)
magyar
2030 fő (100%)
egyéb
1 fő (0%)
*1910-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
383 fő (19%)
magyar
1621 fő (81%)
egyéb
8 fő (0%)
*1991-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
444 fő (22%)
magyar
1558 fő (77%)
egyéb
19 fő (1%)
*2001-es népszámlálási adatok
Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
685 fő (33%)
magyar
1344 fő (65%)
egyéb
54 fő (3%)
*2011-es népszámlálási adatok
Nevezetességei
A római katolikus templom
A templom főbejárata
Tűzoltószertár
Világháborús emlékmű
Szentháromság szobor
Szent Flórián-szobor.
Útmenti fakereszt az Alsószerdahely felé vezető főút mellett
Az 1824-es nagy vágai tűzvész emlékére 1827-ben fogadalmi emlékként felállított Szent Flórián-szobor. Ünnepén a falu lakosai körmenettel vonulnak a szoborhoz. A körmenet legfontosabb emberei a tűzoltók. A körmenetet 1990-ben újították föl.
Iskolaügy
Iskola
A vágai óvoda
Óvoda
Organikus stílusban épített új óvodáját 2012-ben adták át. Építési költsége 497 000 € volt. A 96 férőhelyes intézmény négy tanteremmel rendelkezik. Öt óvónő foglalkozik a gyermekekkel.[11]
A 227 iskolaköteles gyermek közül 107-en tanulnak a helyi általános iskolában, a többiek a környékbeli városok iskoláit látogatják, elsődlegesen Galántán és Szereden.[12]
↑Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. 1993 Pozsony.
↑[1]Bevonulás Vágára (Magyar Világhíradó, 1939 március); Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került.
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
Farkas Róbert 2014: Vágai harangok. Terra hírújság V/1, 23.
Józsa Mónika 2011: Népi ájtatosságok Vágán a nagybőjti időszakban. Szél-járás 2011/1, 46-51.
Mónika Józsa 2010: Vága község népi vallásossága. In: Ladislav Baráth: Újítás és hagyomány a neveléstudományokban II. Nitra, 36-64. ISBN 978-80-8094-668-5
Danczi, L. 2000: Historia Domus parochiae - Vága egyházközség története
Jáki, S. T. 2000: A vágai virágvasárnapi pasió. In: Dunántúli Dolgozatok - D Néprajzi sorozat III. Pécs, 184-192.
Juhász Aladár 2000: Nyelv és művelődés - vágai tanulmányok
Pukkai László (összeáll.) 1994: Vága község története. Vága
Velence Vágán. Új Szó 1994. július 1.
Juhász Aladár 1983: Vága (Váhovce) mai személynevei. Magyar Személynévi Adattárak 61.
_2.JPG)
_3.JPG)
