Az Enns folyó a Duna egyik mellékfolyója, 254 km-es hosszal.
Magyar vonatkozása is van a folyó nevének, mivel kapcsolatba került az „Óperenciás tengeren is túl“ kifejezéssel, amely az egyik legtöbbet vitatott állandósult szókapcsolat, mesei sztereotípia, népmesei szólás. A Magyar néprajzi lexikon.[1] – Kunszery Gyula kutatásaira hivatkozva – idézi Tárkány Béla 1846-os, karlsbadi és gasteini útjáról szóló naplóbejegyzését: „A meséshírű Oberenczián keresztül estére Mölkbe értünk.” Ez arra enged következtetni, hogy az ÓperenciaFelső-Ausztria tartomány német nevének (Österreich ob der Enns, vagyis az Enns folyó feletti Ausztria, ugyanis Alsó- és Felső-Ausztria határa a Duna jobb parti részen az Enns folyó volt) félrehallásával kapta nevét.[2] A magyar népmesék valószínűsítik azt a feltevést, hogy azoknak a magyar nyelvű katonáknak a számára, akik itt állomásoztak, az "Óperenciás tengert" a salzkammerguti tavak jelentették.
Földrajza
Az Enns forrása a Radstädter Tauern-hegységben található, az ausztriaiSalzburg tartományban. Végigfolyik az Északi Mészkő-Alpok és a Közép-Keleti Alpok határán egy jégkori eredetű folyóvölgyben, majd a déli partjával érinti a Dachsteineket. Admont és Hieflau között észak felé fordul, és keresztülhalad a 15 kilométer hosszú Gesäuse-szurdokon, ahol a mészkőbe benyomulva pusztítja azt. Ezután medre továbbra is észak felé tart, és Felső-Ausztriába lép.
A pozsonyi csata után 955-ig ez a folyó volt a magyar állam határa.
A 19. század derekán nagyszabású csatornaépítkezések kezdődtek, hogy az Enns-vidéki terület alkalmassá váljon a mezőgazdasági és erdészeti felhasználásra. Később az Ennskraftwerke AG nevű cég 10 darab villamosenergia-művet létesített, ezek 345 megawatt energiatermeléssel járulnak hozzá Ausztria áramellátásához.
