PROFILBARU.COM

	Vágkeresztúr (Križovany nad Dudváhom)
	; Vágkeresztúr zászlaja
	; Vágkeresztúr zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Nagyszombati
Rang	község
Első írásos említés	1296
Polgármester	Svetlana Masaryková
Irányítószám	919 24
Körzethívószám	033
Forgalmi rendszám	TT
	Népesség
Teljes népesség	1745 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	179 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	132 m
Terület	10,26 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 19′ 25″, k. h. 17° 39′ 20″48.323611°N 17.655556°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 25″, k. h. 17° 39′ 20″48.323611°N 17.655556°E
	Vágkeresztúr weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vágkeresztúr témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágkeresztúr (szlovákul Križovany nad Dudváhom) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban.

Fekvése

Nagyszombattól 7 km-re délkeletre, a Vág folyótól 5 km-re nyugatra, a Dudvág közelében fekszik.

Története

A község területe régészeti leletekben meglehetősen gazdag. A leletek azt bizonyítják, hogy itt már a paleolitikum óta lakott település állt. A kőkorszakban a zselizi és lengyeli kultúra, majd a bronzkorban a hallstatti és laténi kultúra települése található meg.

A mai települést 1296-ban "Kerestur" néven említik először. A község ezt az ősi magyar nevét egészen az 1948. évig megtartotta, ekkor kapta mai hivatalos szlovák nevét. Római katolikus templomának elődjét, egy rotundát 1246-ban építették. A falut 1439-ben Albert király a Rozgonyi családnak adományozta. 1553-ban a Báthori családé lett, majd 1647-től az Eszterháziaké. Később a vöröskői, majd a semptei uradalom része volt. 1817-től a cseklészi uradalomhoz tartozott. 1490-ben a magyar rendek itt fogadták el II. Ulászlót magyar királyként.

Plébániájáról az első feljegyzés 1397-ből származik. Az 1847. évi egyházi vizitáció megjegyzi, hogy 1694-ben Thököly Imre kurucai a templomot feldúlták, három oltárát elpusztították. Ezt megerősítik a templom 1891-es megújításakor talált csontok és famaradványok is. Iskolájáról 1708-ból származik az első feljegyzés. Az egyosztályos iskolát 1845-ben háromosztályossá bővítették. 1899-ben új hatosztályos iskolaépületet emeltek, mely a feljegyzések szerint az egész vármegye egyik legszebb iskolája volt.

A vasút a Nagyszombat-Szered vonalon 1876-ban érte el Vágkeresztúrt. A posta 1888-ban egy korábbi családi házban létesült a faluban. 1890-ben hímző iskola is létesült itt, mely 1899-ben Cíferbe települt át. Lakói főként mezőgazdasággal, a nők közül sokan hímzéssel foglalkoztak. 1869-ben 760, 1900-ban 1078 lakos élt a községben.

Vályi András szerint "KERESZTÚR. Elegyes falu Posony Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai mind katolikusok, fekszik Nagy Szombattól 1, Zavartól 1/2 órányira, három fordúlóra van osztva határja, és jó termékenységű, vagyonnyai jelesek, el adásra alkalmatos módgyok van"^[2]

Fényes Elek szerint "Keresztúr, Pozson m. tót falu, a Dudvágh mellett, N.-Szombathoz 1 1/2 órányira. Van egy kath. paroch. temploma, szép erdeje, mellyben sok vad találtatik, és 639 kath., 11 zsidó lak. 1490-ben itt fogadták el a magyar Rendek ujonnan választott királyokat II. Ulászlót. F. u. gróf Eszterházy József."^[3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Keresztúr, a szered–nagyszombati vasútvonal közelében fekszik. Tót kisközség, 146 házzal és 1079 róm. kath. vallású lakossal. Ősidők óta lakott hely, a mit a határában előforduló leletek igazolnak. 1397-ben Kereszt-Úr néven szerepel és már plébániája is van. 1439-ben Albert király a Rozgonyiaknak adományozza. Az 1553. évi összeírásban Báthori András és a borostyánkői urak vannak birtokosaiként említve, 1647-ben pedig az Esterházyaké lett. Történeti feljegyzések szerint 1490-ben a magyar rendek itt fogadták II. Ulászlót. 1694-ben Thököly katonái táboroztak itt. A község hajdan magyar volt, de idővel eltótosodott. Egyháza, mint már említettük, ősrégi, de templomát Esterházy Ferencz gróf kanczellár 1760 és 1780 között újjáépítette. A községnek van saját postája, a távírója és a vasúti állomása pedig Keresztúr-Apaj."^[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1166, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1747 lakosából 1725 szlovák volt.

2011-ben 1836 lakosából 1705 szlovák.

Neves személyek

Itt hunyt el 1814-ben Jedlicska Tamás római katolikus plébános.

Nevezetességei

A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát eredetileg kápolnaként 1246-ban építették. A templomot 1780-ban gróf Eszterházi Ferenc kancellár újjáépíttette. Ezt a barokk templomot 1937-ben lebontották és 1938-ban új templomot emeltek a helyén. A régi templomegyüttes legkorábbi részét, a rotundát 1938-ban restaurálták. Ekkor tárták fel a rotunda eredeti falfestményeit is, melyeket 1967 és 1970 között Vladimír Úradníček akadémiai festő restaurált. A külső rekonstrukció 1969-ig tartott, amikor a tetőzetet cserélték ki vízálló cserepekre. A rotunda körül egykor temető volt, melyet egészen 1775-ig használtak.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.

Források

Daniel Kollár – Tibor Kollár – Ivan Mrva – Katarína Nováková – Lucia Richnáková 2010: Križovany nad Dudváhom.
Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. (The Rotunda and Central Building Churches in the Carpathian Basin.) Semmelweis Kiadó, Budapest.
Stibrányi J. (1995): Krizovany nad Dudvahom. Rotunda Sv. Kriza. (Vágkeresztúr. A Szent Kereszt körtemplom). (The Rotunda of Krizovany nad Dudvahom – Vágkeresztúr). Komárno. ISBN 80-88804-39-6.
Václav Mencl (1937): Stredoveka architektúra na Slovensku. (Szlovákia középkori építészete. The Architecture of the Medieval Slovakia.) Prešov.
Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest.