Albert apja kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkezett, hiszen már 1402-ben Luxemburgi Zsigmond magyar királlyal olyan örökösödési szerződést kötött, mely szerint fiú örökös híján az előző évben nagykorúsított Albert követi majd Zsigmondot a magyar trónon. A szerződés tulajdonképpen Zsigmond hálája volt a Habsburg-hercegeknek, akik politikailag és fegyveres erőkkel is segítették a magyar királyt a cseh korona megszerzéséért féltestvérével, Vencellel vívott – egyelőre sikertelen – küzdelemben.
Az ifjú Albert már fiatalon, 1404. szeptember 14-én örökölte az osztrák hercegséget apja halála után. A zsinati eszme híveként saját egyházára támaszkodott. Az 1414-ben összehívott konstanzi zsinat szinte egyetlen eredményeként lemondatta a három pápát, és V. Mártont ismerte el új pápának, aki támogatta Albert melki reformját, melynek célja az egyházi birtokok gazdasági modernizációja volt.
Az 1420-as években részt vett a huszita háborúkban, 1434–1435-ben pedig az ország déli részén a törökök ellen harcolt. 1437. december 9-én meghalt apósa, Luxemburgi Zsigmond. Felesége, Erzsébet öröklési jogát elismerve a főurak és a főpapok szűk csoportja Albertet Pozsonyban1437. december 18-án magyar királlyá választotta, választását azonban feltételekhez kötötték, többek közt nem fogadhatta el a német-római császári címet. A magyar koronázás1438. január 1-én zajlott le Székesfehérvárott, ahol Albertet az esztergomi érsek, Erzsébetet a veszprémi püspök koronázta. Frankfurtban1438. március 18-án II. Albert néven német királlyá választották, de rövid uralkodása alatt sohasem került sor a német királyi koronázására.[3] Az ún. kompakták elismerése után 1438. május 6-án cseh királynak is megválasztották. Anyósa, Borbála királyné állítólagos összeesküvése miatt a lengyelekkel Sziléziában kisebb háborút kellett viselnie a cseh trónért, mivel a cseh főnemesek egy része a lengyel trónörököst, Jagelló Kázmért választotta meg Albert ellenében. Cillei Borbála új házasság reményében a lengyel királyt támogatta, a harcokból azonban Albert került ki győztesen. Prágában1438. június 29-én koronázták meg.
Udvarában a magyar nyelvet használták.[4] Mint magyar király a kezét a koronázási feltételekkel gúzsba kötő főnemesség kiszolgáltatottja volt, s hosszas külföldi tartózkodása idején is az ő kezükben volt a hatalom. Emiatt az 1439-i budai országgyűlésen a köznemesi rend élesen hangoztatta követeléseit. Egyszersmind a honvédelmet a királyra hárították. A török fenyegető fellépése miatt (Szendrő eleste, 1439) 1439-ben hadjárat viselésére határozta el magát, seregével azonban csak Titelig jutott. Itt részben azért, mert a törökök Magyarország helyett Bosznia ellen fordultak, részben mert seregét vérhasjárvány támadta meg, csapatait szélnek eresztve hazaindult. Maga is megbetegedett, és útközben a Komárom vármegyeiNeszmélyen meghalt. A monda szerint a Szőlő hegyen található Király kútból ivott dinnyeevés után, aminek hatására elhunyt.[5] Szívét és belső szerveit a neszmélyi (ma református) templom kertjébe temették, a helyet szív alakú kő jelzi. Felesége ekkor állapotos volt tőle; utószülött (posztumusz) fia, a későbbi V. László magyar király, 1440. február 22-én született meg. A Neszmélyen készített végrendelet szerint Albert a születendő gyermekének lakóhelyéül Pozsonyt jelölte ki, gyámságát a magyar, cseh és osztrák arisztokráciára bízta. Testamentuma szerint a bécsi Szent István-templomban kívánt nyugodni, ennek ellenére Székesfehérvárott temették el.
↑Genealogie-Mittelalter/Albrecht II.: „Eine Krönung ALBRECHTS II. zum römisch-deutschen König erfolgte nicht.” (Magyarul: II. Albert német királyi koronázására nem került sor.) A Révai nagy lexikona és A Pallas nagy lexikona szerint Albertet 1438. május 31-én Aachenbennémet-római császárrá koronázták, de ez két okból is nyilvánvalóan téves forrásokon alapul. Teleki (1852, 91) és Ráth (1861, 160) kimutatja, hogy Albert 1438. június 1-jén az ausztriaiKorneuburgban, Bécstől 14 km-re, tartózkodott, ahol Teleki szerint a pünkösdi ünnepeket töltötte, és ahonnan június 1-jén rendelkezett a fraknói gróf özvegye és az Osliak közt támadt vita ügyében. Ráth igazolja, hogy 1438. május 26-án még Bécsben volt a király, így lehetetlen lett volna véghez vinni az aacheni utat és a koronázást. Ugyanakkor a két lexikon másik tárgyi tévedése az, hogy Aachenben a német királyokat koronázták, a császári koronázás ez időben Rómában történt.
↑György herceg a születése után rögtön meghalt. Ezt támasztják alá a következő genealógiai munkák: Genealogie-Mittelalter/Albrecht II. és Genealogie-Mittelalter/Elisabeth von Luxemburg és a Stammtafeln (1965) 16. genealógiai táblája. Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története: „Albertnek nem voltak fiú gyermekei; egyetlen fia, György, csecsemő korában kevéssel előbb, 1435-ben hunyt el.” Ezekkel ellentétben a Foundation for Medieval Genealogy/Austria Genealogy azt állítja, hogy már 1431-ben megszületett, és a 4. életévébe lépett, mikor 1435-ben meghalt, mely bizonyára téves adaton alapszik. A csecsemő megjelölés is csak két év alatti gyermekekre vonatkozhat, György pedig a legszigorúbb számítások szerint, ha 1431 decemberében is született, halálakor is már hároméves és két hónapos lett volna, ami rég túl van a csecsemőkoron. A Foundation for Medieval Genealogy forrása is csak azt támasztja alá, hogy György volt az elsőszülött fiú, nem pedig az elsőszülött gyermek, ami miatt az 1432-ben született Anna hercegnő előtt kellett volna születnie, és ezért sem igaz, hogy 1431-ben kellett születnie. (Foundation for Medieval Genealogy: „The Necrologium Austriacum names "Jorg in der klainhait gestorben" as older son of Duke Albrecht”, melynek jelentése: A Necrologium Austriacum megnevezi a kiskorában meghalt Györgyöt mint Albert herceg idősebb fiát.)
Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Herzoge und Erzherzoge von Oesterreich aus habsburgischem Geschlecht von Albrecht I. bis auf Maximilian I., Tafel 16., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten I., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
Ráth Károly: A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei, nyomtatott Sauervein Gézánál, Győr, 1861.
Teleki József, gróf: Hunyadiak kora Magyarországon I., Emich és Eisenfels Könyvnyomdája, Pest, 1852.
_c1640_Albrecht_II.jpg)
_mit_seiner_Gemahlin.jpg)
