Ferdinánd császár és király a „Jóságos”ragadványnéven vált ismertté (németül: Ferdinand der Gütige, csehül:Ferdinand Dobrotivý) elmebéli állapota okán, melyet befolyásolható természete miatt olyan emberek használtak ki mint Klemens von Metternich kancellár, aki a valódi hatalmat gyakorolta. Ferdinánd volt uralkodóházának negyedik császára és királya a Habsburgok trónján. Nem születtek gyermekei.
Apjának 1835-ben bekövetkezett halála után lett Ausztria császára. A magyar trónt, V. Ferdinánd néven már 1830-ban megszerezhette. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Ezenkívül még Csehország (1836-tól) és a Lombard–Velencei Királyság uralkodója (1838-tól) is volt.
Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő „bábja” volt. Udvaroncai és alattvalói „jóságosnak” („der Gütige”) nevezték, mivel bármilyen más jelző felségsértésnek minősült volna (az élcelődők azonban Güdinand, der Fertige, vagyis Jódinánd, a süsü-re torzították a bevett titulust).[2][3]
Elmebeli képességeire néhány adalék jobban rávilágít. Hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul,[4] csehül, olaszul, franciául és horvátul, többféle hangszeren játszott tehetségesen, míg felesége, Savoyai Mária Anna császárné és királyné élete végéig sem tanult meg tökéletesen németül, és mindvégig olaszul beszélt férjével. Az 1848 márciusi bécsi forradalom idején az utcai tüntetéseket és zavargásokat látva Ferdinánd érdeklődött segédtisztjétől: „Miért zajong ez a sok ember?” A válasz ez volt: „Forradalmat csinálnak, felség.” Mire a császár: „Ahá, és szabad ezt nekik?” (közismert bécsi akcentusával: „Ja, dürfen’s denn des?”) Az 1866-os königgrätzi vereség után annyit mondott: „Ezt még én is meg tudtam volna csinálni.”
Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodó, irányító képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. (E tulajdonságára építette hatalmát Metternich, aki már 1835 előtt is a befolyásolható Ferdinánd trónöröklését támogatta a trónörökös legidősebb öccsével, Ferenc Károly főherceggel szemben).
1848 márciusában engedményeket tett Batthyány Lajosmagyar miniszterelnök független kormányának, bár az érdemi tárgyalásokat öccse, Ferenc Károly főherceg folytatta. A forradalom hadi eseményei miatt udvarával Innsbruckba menekült. Augusztusban visszatért Bécsbe, de az októberi bécsi felkelés miatt a morvaországiOlmützben keresett menedéket. (Általában úgy tanítják, hogy a forradalom hatására írta alá a törvényeket. Ez vitatott információ.)
Törvényeit és rendeleteit az új császári kormány semmisnek tekintette.
Leköszönése után
A leköszönt Ferdinánd ezután feleségével visszavonultan élt Morvaországban, és meglehetősen ügyesen, tehetségesen igazgatta birtokait. Prágában hunyt el. A Habsburg uralkodók hagyományos nyughelyén, a kapucinusok bécsi templomának (Kapuzinerkirche)császári kriptájában temették el.
Jegyzetek
↑Nicolas Enache. Marie-Anna archiduchesse d’Autriche (1804-1858), La descendance de Marie-Thérèse de Habsbourg, reine de Hongrie et de Bohême. L’Intermédiaire des chercheurs et curieux (ICC), 28. o. (1996). ISBN 2-908003-04-X
↑Az országgyűléseket magyarul nyitotta meg. Különösen híres az utolsó rendi országgyűlésen elmondott magyar nyelvű beszéde: „Magyarország rendeit itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadják bizalommal.” (Szilágyi 1898:16)