1815-ben született Štúr Sámuel és Mihalecz Anna gyermekeként Zayugrócon.[5]1827 és 1829 között Győrött tanult. 1836–1838-ban és 1840–1843-ban a pozsonyi evangélikus kollégiumban folytatta tanulmányait, a teológiát Halléban végezte. 1841-ben a Pozsonyi Evangélikus LíceumbanJuraj Palkovič szláv nyelvtanárt helyettesítette; azonban már itt megkezdett nemzeti függetlenségi agitációiért többszörös vizsgálat után kénytelen volt ezen állást elhagyni. Neheztelésének röpiratokban adott kifejezést, egyúttal az augsburgiAllgemeine Zeitungban szenvedélyes hangon támadta az elnyomó politikát.
1845-ben a bécsi kormánytól nyert engedéllyel megindította a Slovenskje Narodné Noviny című politikai napilapot, szépirodalmi melléklappal, az Orol Tatransky-val; ezekben a magyar elnyomás ellen tiltakozott és az addig használt Bernolák-féle cseh-szlovák nyelvvel szakítva, a később használt szlovák irodalmi nyelven (liptó–túróc–zólyomi nyelvjárással), azt megalapítva kezdett írni.
Országgyűlési képviselősége 1847-ben kezdődött, egy évig vett részt a parlament munkájában, ahol 5 jelentős beszédet mondott. Az 1848–49-es forradalom idején belekezdett a szlovák követelések ismertetésébe (többek között autonómia a szlovákoknak Magyarországon belül, jobbágyság eltörlése, stb.), megszervezte a magyar uralom elleni szlovák felkelést, de nem járt sikerrel, 1849-ben a magyar forradalommal együtt lényegében a szlovák is elbukott, ugyanis ekkor a Habsburgoknak már nem volt szüksége a szlovákok segítségére.
Ezután visszaköltözött szüleihez Zayugrócra, ahol az irodalomnak szentelte életét (1850–1856). 1856-ban Modoron vadászbaleset következtében meghalt. Modoron temették el.
A szlovák történelem nemzeti narratívájának központi figurája lett. Főként ennek köszönhető többek között hogy a jelenlegi történelmi szemlélet egyoldalúan a szlovák felkelés szemszögéből tekint az 1848-1849-es szabadságharc eseményeire, annak ellenére hogy Ľudovít Štúr az országgyűlésben maga is a nép jogaiért és gazdasági felemeléséért küzdött, majd társaival mégis a császár oldalán harcolt a magyar reformok ellen.
Vladimír Matula (red.) 1956 Ľudovít Štúr – Život a dielo (1815–1856). Zborník materiálov z konferencie Historického ústavu Slovenskej akadémie vied., Bratislava
J. Dubnický 1958: Ľudovít Štúr – ako národný buditeľ, ideológ a politik (1815–1856), Sborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského – Historica IX, 115-126.
Demmel József: A szlovák nemzet születése. Ľudovít Štúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon; Kalligram, Pozsony, 2011
Az ismeretlen Ľudovít Štúr. Magyar tanulmányok a legnagyobb szlovákról; szerk. Demmel József; Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Békéscsaba, 2016 (Kor/ridor könyvek)
Ez a szlovák személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!