Fülöp az apjával ellentétben flegmatikus és középszerű, de kötelességtudó bürokratának bizonyult. Sokat foglalkozott okkultizmussal, erre bizonyíték a könyvtára, amely tele van ilyen könyvekkel. Rettegett a betegségektől, önbizalma ingatag volt. Görcsös megfelelni akarással vitte Kasztília ügyeit. Szigorú katolikusként rendeleteivel könnyítette az inkvizíció dolgát, ezért többezer ember esett annak áldozatául – pedig a moriszkók (átkeresztelkedett mórok) nem voltak a török Porta szövetségesei, így az inkvizíció fölöslegesen üldözte őket.
1561-ben Madridot tette birodalma fővárosává, majd fölépíttette az Escorialt; ez a kolostorpalota sok-sok évig maradt a spanyol uralkodók lakhelye. Miután a királyi család beköltözött az Escorialba, Fülöp rendeletekkel kormányzott – valószínűleg azért, mert a fenyegetve érezte magát – kemény politikai stílusának is ez lehetett az oka. Ez az érzés nem volt alaptalan: az ismert világ fele meg akarta buktatni. A reformáció is állandó ellenfél volt. Keleten a törökök okoztak gondot, északon a németalföldi lázadók, nyugaton a perui spanyolok, akik egymással is harcoltak. Otthon az aragóniai nemesség kapálózott az abszolutizmus ellen. Belső ellenfelei ellen hatásos fegyvernek bizonyult az inkvizíció. Külső ellenfelei ellen Alba herceget és önnön féltestvérét, Don Juan de Austriát küldte, rájuk bízva a sereg és flotta vezetését. A hatalmas sereget csak erősen centralizált ország tudta eltartani. Az ország ügyeit tizenkét tanács intézte, ezek többségét területi alapon szervezte. A kivételek: a Haditanács, a Lovagrendek Tanácsa és az Államtanács; ezek Madridban székeltek.
A spanyol gazdaság egyre rosszabb helyzetbe került, ahogy a hazai termékeket kiszorították a beáramló nemesfémek és egyéb olcsó termékek. Az árak mindig magasabbak voltak a folyton emelkedő európai áraknál. A fordított merkantilista politika miatt a nemesfém kiáramlott az országból. A spanyol nemesek ehelyett protekcionizmust szerettek volna. Fülöp látványos politikájának lényegeként állandó sereget állomásoztatott mindenütt, ahová a spanyol korona hatalma elért. A birodalom hatalmas kiterjedése miatt közvetlenül vagy közvetetten érdekelt volt szinte minden konfliktusban, szinte minden háborújában részt kellett vennie. II. Fülöp idején a spanyol birodalom a világ legerősebb, leghatalmasabb monarchiája volt; európai hegemóniára (túlhatalomra) tett szert.
Spanyol–oszmán háború
A spanyol-török háború az után kezdődött, hogy a török birodalom megtámadta Málta szigetét. Ez a háború 1565-től 1571-ig tartott. A spanyolok a lepantói csatában megtörték a török birodalom erőfölényét a mediterrán térségben. E háború közben, 1568-ban a moriszkók is föllázadtak az 1491-es granadai szerződés megszegése miatt. A lázadást 1570-ben verték le, ekkor rengeteg moriszkót kivégeztek, és elkezdték széttelepítésüket.
Amikor Portugália koronáját megszerezte, az ország már hadban állt a törökökkel. A spanyolok ugyan békét kötöttek a szultánnal, de Fülöpnek Portugália királyaként (1585-től már nyíltan) újra szembe kellett néznie a törökkel. Ez a harc az Indiai-óceánon súlyos portugál vereséggel zárult.
1575-ben pénzügyi csődben volt az ország, ennek ellenére Portugália és Anglia meghódítását tervezgette.
A portugál trónra anyja révén pályázhatott, aki portugál királyi hercegnő volt. Nagybátyja, I. Henrik portugál király halála után, 1580-ban legyőzte a fő riválisát, I. Antalt, akit az angolok támogattak, és 1580. szeptember 9-én portugál királlyá kiáltották, majd a következő évben, 1581. április 16-án Tomarban Portugália királyává koronázták. Fülöp erről így írt a lányainak: „Amint tudjátok, kifejezett akaratom ellenére akarnak selyembrokátba öltöztetni.”[2]
Az angol trónon kezdetben sógornője, Erzsébet trónigényét támogatta, miután I. Mária angol királynővel kötött házasságából nem született életképes utód, hiszen Stuart Máriaskót királynő angliai trónigényét a Habsburgok ellenfelei, a Valois-k használták fel. Miután azonban a francia–skót szövetség meglazult Stuart Mária és II. Ferenc francia király gyermektelen házassága és a skót reformáció térnyerése miatt, amelyet Erzsébet erőteljesen támogatott, Fülöp egyre inkább szembekerült egykori angol sógornőjével. Stuart Máriának Erzsébet királynő által jóváhagyott kivégzése 1587-ben adta meg Fülöpnek az ürügyet az Anglia elleni invázióra. A Nagy Armada, az egyesült spanyol–portugál flotta felkészült az angliai tengeri haderő felmorzsolására. 1587-ben Francis Drake, a kalóz admirális saját hajóival rajtaütött a gyülekezőhelyén tartózkodó inváziós flottát, és sikeresen elpusztított néhány horgonyzó hajót. Ennek ellenére a flotta 1588-ban elindult az Anglia elleni invázióra. Itt mutatkozott meg először az angol flotta erőfölénye, mely nem a nagyobb tűzerőben, hanem a hajók kisebb méretében, nagyobb mozgékonyságában állt. A kisebb hajókkal könnyen körbejárták a hatalmas spanyol gályákat. Az összecsapásokban elpusztult a Nagy Armada fele, ehhez hozzájárultak a kegyetlen tengeri viharok, amelyek szintén Anglia előnyét növelték.
Fülöp ezután sem mondott le Anglia meghódításának tervéről. Ebben egy újabb anyagi csőd akadályozta meg 1596-ban. Nagyratörő terveinek megvalósítását (az Angliától elszenvedett vereségek és a francia vallásháborúkban való költséges részvétel mellett) a IV. Henrik francia királlyal folytatott kimerítő, vesztes háború akadályozta meg. 1598-ban II. Fülöp és IV. Henrik aláírták a vervins-i békeszerződést, amelyben az idős II. Fülöp lemondott francia trónigényéről és csapatait kivonta Franciaországból. Ugyanezen év szeptemberében Fülöp meg is halt.
Gyermekei közül nyolc született élve, de sokuk még hétéves kora előtt meghalt. A trónon fia, III. Fülöp követte, aki valóban kisszerű politikus volt és kegyenceivel irányíttatta az országot.
Házasságai és gyermekei
II. Fülöp spanyol király
Fülöp négyszer házasodott és három házasságából maradtak felnőttkort megélt gyermekei.
Károly, Asztúria hercege (1545. július 8. – 1568. július 24.), nem házasodott meg és nem születtek gyermekei. Mentálisan zavart volt és apja életére tört, ezért, és a trónra való alkalmatlansága miatt elzáratta
Második felesége szintén az unokatestvére volt, méghozzá a Tudor-házból származó, a később csak „Véres Mária” néven elhíresült I. Mária angol királynő. Mária VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin királyné (Fülöp apjának nagynénjének) lánya volt. Házasságuk 1554. július 25-én zajlott a winchesteri székesegyházban. A házassággal Fülöp Anglia és Írországiure uxoris (felesége jogán) királya lett, ám tényleges hatalommal nem rendelkezett, és koronázása sem volt. Kapcsolatukból nem született gyermek, és Mária négy évvel később, 1558-ban meg is halt, amellyel Fülöp az angol királyi címet is elvesztette.
↑„'As you know, […] they want to dress me in silk brocade, very much against my will’.” L. Parker (1995: 245).
Források
Anderle Ádám: Spanyolország története, Pannonica kiadó, 1999.
Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III. Budapest, Akadémiai − Osiris Kiadó, 1996.
Cortázár, F. G. de–J. M. Gozález Vesga: Spanyolország története, Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
Parker, Geoffrey: David or Goliath? Philip II and his world in the 1580s, in Richard L. Kagan and Geoffrey Parker (eds.): Spain, Europe and the Atlantic. Essays in Honour of John H. Elliott, 245–266, 1995. URL: L. További információk
Vincet, Mary–R. A. Stradling: A spanyol és portugál világatlasza, Helikon Magyar Könyvklub, Budapest, 1997.
.PNG)
.svg)
.svg)
.svg)
