I. Ulászló és Svatava fiaként született.[3] A cseh előkelők döntése alapján nyerte el a trónt a másik Ulászlóval (I. Szobeszláv fiával) szemben.[3] Uralkodása alatt tovább nőtt a nemesség politikai hatalma – ekkor tűntek fel a későbbi cseh és morva főúri családok ősei.[3] Sokat harcolt mind a főnemességgel,[3] mind lázongó rokonaival,[3]III. Konrád támogatásával tudta fenntartani uralmát.[3]1142-ben sikerrel szállt szembe egy főúri felkeléssel,[3] valamint a morva Přemyšlek lázadásával,[3] akik II. Konrád znaimi herceget akarták trónra emelni.[3] Bár Ulászló vereséget szenvedett[3] (visoky ütközet[3]), de III. Konrád birodalmi hadainak megérkeztével ismét kiterjesztette fennhatóságát a morva hercegségekre.[3] Konrád utóda, I. Frigyes1158-ban Ulászlónak királyi címet adományozott,[3] cserébe a cseh csapatok 1158 és 1168 között részt vettek a császár itáliai hadjárataiban.[3]1163-ban Ulászló hadat vezetett Magyarországra, hogy megsegítse III. István magyar királytI. Mánuel bizánci császár ellen.[3]
Politikája akkor tört meg, amikor fiát, Vojtěchet (Adalbert) a Frigyessel szemben álló III. Sándor pápa párthívei salzburgi érsekké tették.[3] Hogy másik fiának, Frigyesnek megtarthassa a királyi címet, 1172-ben lemondott a trónról.[3] A császár ezt elutasította, és az országot hűbérként I. Szobeszláv fiának, Ulriknak adta, aki azonban lemondott fivére, II. Szobeszláv javára.[3] Ulászló feleségének birtokaira, Thüringiába vonult vissza, és ott is halt meg.[3]
Uralkodása alatt épült a prágai Judit híd,[3] ekkor jelentek meg Csehországban a ciszterciták[3] a premontriek[3] és a johanniták.[3]
↑Halála napját Windberg és Pernegg gyászjelentéséből ismerjük: XV Kal Feb – Wlatizlaus dux Boemie (Necrologium Windbergense, Regensburg Necrologies, p. 383.), illetve XV Kal Feb – Wladislaus II rex Boemiæ (Necrologium Canonicarum Perneccensium, Passau Necrologies (II), p. 562.) [FMG]
↑ abcdefghijklmnopqrstuvwxPetr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 228. oldal
↑The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
