A Királyi Magyarország (angolul: Royal Hungary; németül: königliches Ungarn) egy, a 19-20. századi magyar történetírásban megjelent és gyakorlattá vált fogalom, mellyel a 16. században, a török invázió következtében megszületett három részre szakadt Magyar Királyság Habsburg-fennhatóság alá került részeit jelöli. A fogalom használata erősen kötődik a magyar protestáns és függetlenségi szemléletű történetírás hagyományaihoz. A második világháborút követően a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer erősen ideologikus történeti irodalmában is bevett fogalom maradt, használatának revideálása a rendszerváltást követően valósult meg. Bár a magyar történettudományban általánosult a Királyi Magyarország helyett a Magyar Királyság megnevezés használata, a közoktatásban és a magyar társadalom döntő többségében a mai napig előbbi számít bevett fogalomnak.
Történettudományi szempontból a fogalom, Pálffy Géza történészt követve, három okból is elutasítandó:[1]