1337-ben a birtoktest egy másik részét, azt, „ahol a nagy árok végződött” I. László király a bátai apátságnak adta, ekkor Apatti néven említik.
Apatin északi részén egy nemes falu alakult ki Aranyán néven, mely a Csemely nemzetség tagjainak birtoka volt, míg a déli Apossal szomszédos része 1401-től Aposaranyán néven szerepelt. Aranyán egy részén besenyők lakhattak, ezért egy időben Aranyánt Besenyőnek nevezték.
Ez a jelentékeny helység a fennmaradt határleírás szerint a Nagyárok, Papi, Apos, a Duna és a bátai apátság földje között feküdt, tehát a mai Apatin területén.
Határában kezdődik a Bácsföldvárig húzódó római sánc. Egykori várát 1453-tól említik, ekkor a kalocsai érsekségé volt. A vár a török időkben pusztult el, nyoma sem maradt. A török időkben elnéptelenedett települést a 18. századbanwürttembergi németekkel telepítették be.
1941-ben visszakerült Magyarországhoz. A várost a szerb partizánok1944. október 24-én bevették, majd az év végén onnan 2400 személyt hurcoltak szovjet munkatáborokba. 1945. március 11-én a város csaknem egész lakosságát, mintegy 8000 embert a gádori és a körtési szerb haláltáborba hajtották, ahol sokan éhen haltak. Azután likai szerbeket költöztettek a kitelepített németek helyébe.
