Magyar nevét kertészkedő lakosságáról kapta. A szerb kupus káposztát jelent. Eredeti nevét (Kupuszina) a betelepített szlovák, palóc lakosság adta. A későbbi magyar telepítések után nevezték át magyarra (Bácskertesre) a falut.
Története
A középkorban Hetes nevű falu állt a helyén, melyet a török pusztított el. 1751-ben Heves és Nyitra vármegyékből, valamint a kalocsai érsekség területéről katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették újra. Első temploma 1754-ben épült. A mai templom 1808-1813. között épült Szent Anna tiszteletére. 1890. október 2-án a faluban tűzvész pusztított. Az eredetileg betelepült 150 családból a falu lélekszáma úgy megszaporodott, hogy a 20. század elejére megközelítette a 3500 főt. A nagy lélekszámot a falu már nem tudta eltartani, ezért nagy számú lakosság rajzott ki a Duna árterületeire. 1910-ben 3205 lakosából 3179 magyar volt. A trianoni békeszerződésigBács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. 1995-ben horvátországi szerb menekültek érkeztek a faluba.
Néprajza
Népi hagyományait máig őrzi a település: a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka. A színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak különösen fontos családi ünnepeket jelentenek; jellegzetes a falu máig megőrzött szinte középkori palóc nyelvjárása, s a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is. Legnagyobb ünnep a nyár közepén megtartott Szent Anna búcsú. Szakrális szabadtéri emlékekben a leggazdagabb bácskai település. A község életének tárgyi emlékei a falumúzeumban láthatók. A tánchagyományokat a ma is élő tánccsoportok ápolják. A felnőtt „Bokréta”-népi tánccsoport mellett gyerek-tánccsoport is van. Silling István tanítványai segítségével 1980 nyarán kezdte el gyűjtőmunkáját, s több évig gyűjtötte a községben a balladákat, a balladás dalokat, a ráolvasásokat, és egyéb néprajzi emlékeket. Foglalkozott a település lakói beszédének sajátosságaival. Kutatásainak eredményei több kötetben jelentek meg.
Ismeretlen eredetű romok láthatók a falu határában
Turul-szobor a templom udvarán
Irodalom
Csíkosné Eszrényi Éva 2002: Kupuszina és Nagyhind nyelvjárási jellegzetességei. Új Kép (Szabadka) VI/1-2, 9-10.
Silling István: Ismeretlen anyám: Kupuszinai népballadák és balladás dalok (a dallamokat lejegyezte és a zenei mutatókat készítette Kónya Sándor) – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1989. 240 o. – ISBN 86-323-0199-3.
Silling István: Boldogasszony ablakában: népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról – Agapé Könyvkiadó és Nyomda, Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1992. 128 o. – ISBN 86-323-0340-6.
Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak: adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához – Logos, Tóthfalu, 1997. 135 o.
Művelődési élet Kupuszinán: 1919–1997. (A szöveget Sturcz József, Marásek Gáspár és Silling István írta) – Prosveta, Zombor, 1997. 18 o. (Kupuszinai füzetek 1).
Silling István: Megszentelt jeleink: a 250 éves Kupuszina szabadtéri vallási emlékei – Kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Kupuszina, 2001. 38 o., 42 t. (Kupuszinai füzetek 3).
