Bács-Bodrog vármegyét keleten a Tisza, délen és nyugaton pedig a Duna határolta, határa csak északon nem futott természetes vonalon. Bács-Bodrog vármegye szomszédai északon Pest-Pilis-Solt-Kiskun, északkeleten Csongrád, keleten Torontál, délen Szerém, délnyugaton Verőce, nyugaton pedig Baranya vármegye. Ezeken kívül 1930-tól északnyugaton Tolna vármegyével is határos volt.
A vármegye teljes területe síkság.
Történelem
Bács-Bodrog vármegyét az 1802. évi VIII. törvénycikk hozta létre Bács és Bodrog vármegyék egyesítésével, melyek már a 13. század elejétől léteztek.
A Magyarországnak meghagyott kisebb rész szintén önálló megyeként működött tovább, melynek székhelye 1941-ig Baja volt. Ez 1941-1944 között kiegészült a déli, elszakított területekkel, székhelye ezekben az években ismét Zombor volt.
A második világháború után visszaálltak a trianoni határok, Bács-Bodrog vármegye déli része újra Jugoszláviához került, az északi rész pedig ismét Baja székhellyel működött tovább.
A lakosság száma1857-ben[1] 528 346 volt. Közülük 266 457 magyar (50,43%), 103 481 német (19,59%), 19 329 szlovák (3,66%), 91 664 szerb (17,35%), 40 393 sokácz (17,35%), 45 görög anyanyelvű volt.
A lakosság száma1880-ban 638 063 volt. Közülük 234 352 magyar (36,73%), 162 894 német (25,53%), 24 761 szlovák (3,88%), 469 román (0,07%), 7 294 rutén (1,14%), 177 081 szerb és horvát (27,75%), 832 egyéb anyanyelvű volt.
A vármegyének 1910-ben 812 385 lakosa volt, ebből:
1920-41 között a magyarországi csonka vármegye három járásra oszlott (Bácsalmási, Bajai és Jánoshalmi, az utóbbi Jánoshalma székhellyel) és területén egy törvényhatósági jogú város (Baja) feküdt.
1941-44 között a Trianon előtti beosztás lépett ismét érvénybe azzal az eltéréssel, hogy az 1929-es magyarországi közigazgatási változásokkal összhangban rendezett tanácsú helyett megyei város lett Zenta rangja, és megyei város lett Magyarkanizsa is.
1945-től a trianoni határok visszaállításával visszaállt a megye két háború közötti járási és városi beosztása is.