A vármegye a Krassó és Szörény megye egyesítéséről szóló 1880. évi LV. törvénycikk alapján 1881-ben alakult Krassó vármegye és Szörény vármegye összevonásával, így a magyar királyság legkésőbb kialakult közigazgatási egysége.
Krassót Lugos székhellyel 1779-ben hozták létre, középkori területétől jelentősen különböző alakban, Szörény vármegye pedig a modern kori Magyarország legrövidebb életű megyéjének bizonyult, önálló alakjában (Karánsebes székhellyel) csupán 1873 és 1881 között létezett.
Krassó a határőrvidék megszüntetésekor bekebelezte Fehértemplom várost és környékét, amely addig a Szerbbánsági ezred része volt, ezt Temes vármegye javára elvesztette 1876-ban, Vámosmárga falut pedig Szörényhez csatolták. Az önálló Krassó vármegye Szerbiáig nyúlt. 1913-ban a vármegyéhez csatolták az Törökországtól a már 1878-ban elfoglalt, de csak ekkor annektált Ada Kaleh szigetet. Krassó-Szörény 1910-ben az ország második legnagyobb megyéje volt 11.074 km², ebből 1919-ben 11.050 km² Románia birtoka (csak Krassószombat, Udvarszállás, valamint Néramogyorós egy része került az új délszláv államhoz).
1919. március 31-én a francia hadsereg a vármegye általuk megszállt északi részéből, valamint Temes vármegye újaradi és temesrékasi járásából megalakította Lugos vármegyét, Lugos székhellyel. A rövid életű közigazgatási egység május 28-án megszűnt, amikor a franciák átadták azt a románoknak.[1]
1926-ban a román állam – Krassó-Szörény vármegye utódjának felosztásával – újonnan alakított egy Krassó nevű megyét (Judeţul Caraș; az 1950. évi reformmal szűnt meg).
