Celldömölk (németülKleinmariazell) városVas vármegyében, a Kemenesalján, a Ság-hegy lábánál, a Celldömölki járás székhelye. A város történelme gazdag és több évszázadra nyúlik vissza, nevét a helyi bencés apátságról kapta, amelynek központi eleme a híres Mária-kegytemplom. A templom ma is fontos zarándokhely, amely évente sok látogatót vonz.
Celldömölk földrajzi elhelyezkedése révén természetközelséget kínál. A vulkanikus eredetű Ság-hegy nemcsak természeti látványosság, hanem geológiai különlegesség is, amely kedvelt célpontja a túrázóknak és a borászat iránt érdeklődőknek. A hegy környékén a szőlőművelés és a borkultúra jelentős hagyományokkal rendelkezik.
A város kulturális élete élénk, és számos rendezvénynek ad otthont, beleértve a zenei és hagyományőrző programokat.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Pápa térségétől egészen Sárvárig húzódó 834-es főút, amely nagyjából kelet-nyugati irányban húzódik végig a központján. A 8-as főúttal a 8429-es út köti össze.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Kiscell és Nemesdömölk 1903-ban egyesült Celldömölk néven, Alsóságot1950-ben, Izsákfát pedig Celldömölk várossá nyilvánításakor (1978. december 31-én) csatolták Celldömölkhöz.[3] A mai település területén egy ötödik település, Pórdömölk is volt a középkorban, ez azonban a 20. század elején már nem volt önálló.
A 18. század elején Koptik Odóbencésszerzetes nevéhez fűződik a dömölki apátság újjáélesztése, avagy inkább a kis-máriacelli búcsújáróhely megalapozása. Az apát nevét ma is utca viseli a településen. Koptik Odó 1739. július 9-én érkezett Dömölkre, ahol három szerzetest és nyomorúságos körülményeket talált. Az ausztriai Máriacellből magával hozta az ottani kegyszobor hiteles másolatát, amelynek a Ság-hegyen próbált hajlékot biztosítani. Végül is az ősi monostor-templomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát és abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna mellett egy kutat is ásatott Odó apát. A munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó kőműves fejére, ami megsértette a "nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját, és a kőműves mégis meggyógyult." A következő években - tagadhatatlanul a kútásó csodás gyógyulásának hírére - zarándokok ezrei érkeztek a kegyszobornak otthont adó fakápolnához, ahol - a feljegyzések szerint - további gyógyulások és imameghallgatások történtek. A zarándokok számának folytonos növekedése és a kápolna kicsinysége arra ösztökélte Koptikot, hogy új templomot építsen. Az új búcsújáróhely kegytemplomának építését 1747 tavaszán kezdték el. A következő év őszén pedig már állt az új templom, s benne a kápolna a kegyszobor számára.1748. szeptember 15-én ünnepélyes keretek között ezrek kíséretével vitték át a kegyszobrot a végleges helyére.[4] A kegyszobornak otthont adó kápolnáról kapta a település német mintára a 'Cell' ("Zell") előtagot, amely németül Kleinmariazell, vagyis Kismáriacell.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,4%-a magyarnak, 1,3% cigánynak, 0,9% németnek mondta magát (14,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 46,8%, evangélikus 19,9%, református 3%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 4,6% (25,1% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 93%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% cigánynak, 0,8% németnek, 0,1-0,1% románnak, horvátnak, szerbnek, bolgárnak és ukránnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,7% volt római katolikus, 17,5% evangélikus, 2,7% református, 0,1% görög katolikus, 0,5% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 4,9% felekezeten kívüli (33,9% nem válaszolt).[14]
Vulkán Gyógy- és Élményfürdő: 1245 m mélységből érkezik a celli Vulkán-gyógyvíz, amely nátrium-hidrogén-karbonátos, kloridos lágy víz jelentős fluorid tartalommal. A kutat 2003-ban fúrták, vize főképpen mozgásszervi panaszok enyhítésére szolgál.
Érintőlegesen szerepel a város Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 23. fejezetben).
