A község a Kemenesalja délkeleti csücskében, a Marcal-medencében fekszik. Fekvése jónak mondható, a 84-es főút a község mellett húzódik, a 8-as főút nyomvonala 3 kilométerrere északra halad el a falutól.
Főutcája a Veszprém vármegyeiCsabrendektől idáig húzódó 7325-ös út, utóbbi a belterület nyugati szélén ér véget, beletorkollva a község területét észak-déli irányban átszelő, a 84-es és a 8-as főutak összekapcsolását is biztosító 8457-es útba.
A településen mobilposta, könyvtár, művelődési ház, labdarúgócsapat és egy alapítvány működik.
Története
A település okleveles említése 1332-ből származik. A feudális korban kisnemesek lakták. 1704-ben Gróf Károlyi Sándor, Rákóczi fejedelem vezérlő tábornoka az akkor Németkeresztúrnak nevezett településről, mint a kuruc hadsereg dunántúli kiképző táborából bocsátotta ki a hadsereg szabályzatát és a katonai eskü szövegét.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,6%-a magyarnak mondta magát (4,4% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,7%, református 0,4%, evangélikus 4%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 2,2% (19,3% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei
Római katolikus templom. Titulusa: Szent Kereszt Felmagasztalása, 1772-ben épült az Árpád-kori templom helyén.
A község bel- és külterületén 5, a lakosság által állított kereszt, a Kossuth utcában Mária-szobor Jézussal, a községet két részre osztó patak partján Nepomuki Szent János szobra áll.
A művelődési ház előtt a honfoglalás ezeréves évfordulójára az önkormányzat kopjafát helyezett el.
A Kossuth utca végén található Bertha Bulcsu író nagyszüleinek háza, ahová sűrűn visszatért. Emlékét márványtábla örökíti meg.
A Millennium évében emlékparkot és Szent István-parkot avattak.