Vas vármegye keleti részén, a Kemenesalja délkeleti részén, a Marcal völgyében található. Keleti határa nagyrészt sík, a Marcal felé ereszkedő terület, míg nyugat felől a Mosó-árok völgyének dombosabb térszíne húzódik. A vidék nagy része mezőgazdasági művelés alatt áll, vízfolyásainak mellékét rétek kísérik, míg déli irányban nagyobb kiterjedésű erdők borítják a tájat.
A település mellett a 8-as és 84-es főutak kereszteződése táján Lázár Jenő tárt fel egy halomsírt. Ebben hat urnasírt talált, amelyek a késő bronzkori késő halomsíros – korai urnamezős kultúra temetkezései. A hely nemzetközileg elfogadott archeológiai névadó lelőhely lett, hiszen a kultúra egy csoportját Jánosháza–Farkasgyepű csoportként emlegetik.
Egy másik halmot Fekete Mária tárt fel, amelyben ugyanennek a kultúrának kissé korábbi fázisára keltezhető sírjára lelt. A Ság hegyi központi település egyik korai temetője lehetett itt. A hazai és külföldi párhuzamok alapján kisebb halmok és temetkezések lehetnek még a területen. Településeik a Magasparton, az Alsóerdőnek és a Fürdődombnak nevezett határrészen lehettek. A többutcás, szalagtelkes községben felfedezhetők a korábbi városias építkezés nyomai is.
Az aránylag későn keletkezett település, első írásos nyoma csak a 15. századból való (Janushaza 1428). Nevét a feltételezések szerint tulajdonosáról, a szomszédos Varsányt is birtokló Joannesról kapta. Joannes Ormuzd de Varsány ún. kisvára a ma igencsak romos várkastély területén keresendő. Az 1400-as évek elején szerezték meg a Garayak és a somlói uradalomhoz csatolták.
A 16. század elején Bakócz Tamás kapta meg, tőle örökölték az Erdődyek, akik a devecseri Choron családnak adták zálogba. Később ők örökbirtokként erősíttették meg szerzeményük tulajdonjogát.
A család kihalása után a leányági örökösöktől a 18. században szerezték vissza az Erdődyek.
Maga a település virágkorát a 16–17. században élő várkastély tövében alakult ki, amely mellett az 1600-as években jelentős katonai tábort is fenntartottak.
A község fejlődéséhez jelentősen hozzájárult még, hogy a környező településeken fekvő birtokok központja lett. Ennek köszönhetően az 1571-ben elhagyatott helyként számontartott települést a következő évszázadban már mezővárosként tüntették fel.
Kereskedelmi jelentőségét a főút közelsége is emelte.
1750-ben már négy utcát írtak össze (Öreg, Új, Újváros, Bojtorjánszeg).
1707-ben az osztrák csapatok felgyújtották.
A 19. században járási székhely is volt, de később ez a terület a Kiscelli járásba olvadt be.
A 18. század második felében zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek.
A 18. századi úrbéri összeírásokból kitűnik, hogy a község valóban a mezővárosi fejlődés állapotában volt.
Jánosháza jelentős vásártartó hely, vásáros napokon több tíz kilométeres körzetből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, Jánosháza vásári jelentősége csökkent.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.[3]
A 17. században elpusztult fatemplom helyett az 1700-as évek elején az evangélikus prédikátor elűzése után emeltek új épületet a katolikusok.
Az 1734 körül készült kőépületet 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg és építették át klasszicizáló barokk stílusban.
A Keresztelő Jánosról elnevezett egyhajós római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüvegboltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van.
A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában.
A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították.
A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és Keresztelő Szent Jánosbarokk szobra látható.
A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van. A fő téren álló barokk Szűz Mária-szobor a felhőkön álló Mária megkoronázását mutatja be, az alak felett a Szentháromság.
A konzolokon két angyal szobra áll.
A Várkastély első írásos emléke 1510-ből való, amikor a király Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péternek engedélyt adott háza fallal és árokkal való körbevételéhez.
1537-ben Török Bálint ostromolta, majd a következő évben el is foglalta.
Choron András és fia reneszánsz óolasz bástyát és négyszögletes alaprajzú védelmi rendszert építettek ki.
1583-ban Choron János végrendeletében saját költségén újonnan építettnek mondta.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,6% németnek, 5,5% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,5%, református 1,7%, evangélikus 3,2%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 2,6% (23,6% nem nyilatkozott).[13]
Nevezetességei
A kastély 2019-benJánosháza, várkastély légi fotón
Erdődy várkastély vagy más néven Erdődy-Choron-kastély
A vár első írásbeli említése 1510-ből maradt fenn. 1510-ben a király, Erdődy Péter-nek (Bakócz Tamás unokaöccsének) engedélyezte, hogy udvarházát fallal és árokkal vegye körbe.
1538-ban Török Bálint kezére kerül.
1609-ben kora barokk stílusban bővítették.
1732 után került vissza az Erdődyek birtokába a kastély meglehetősen romos állapotban.
1758-ban átépítették és ismét lakhatóvá tették, de az 1780-as évekre állapota újfent leromlott.
A lakórészre 1855-ben emeletet építettek, utolsó átalakítására 1935-ben került sor, amikor újabb emelet készült el, ekkor került a ma is látható jellegzetes sisak a toronyra. A kastély egészen az államosításig az Erdődyeké maradt.
A második világháború végén a bevonuló szovjet csapatok feldúlták és kifosztották.
A háború után egy ideig járványkórház működött falai között, melynek során állapota tovább romlott.
Később mezőgazdasági szakiskolát és óvodát alakítottak ki benne, míg a tetőtérben múzeum kapott helyet.
Az épület jelenleg üresen áll, felújításra szorul.
Római katolikus templom
A templom 1734 körül épült a korábbi, akkorra már elpusztult fatemplom helyett.
1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg, és építették át klasszicizáló barokk stílusban. A római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból.
A hajót három osztatú csehsüveg boltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Szent Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és a templom védőszentje, Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van.
Híres jánosháziak
Kiss László jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok akadémiai doktora