A település az Őrség dombjain terül el. Kelet felé végigfolyik rajta a Zala folyó, amely innen mintegy 10 kilométerre ered.
A város szeres elrendezésű, kilenc szerből áll. A központi magot a Zala folyó déli partján lévő Városszer és az ettől délkeletre fekvő Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Alszertől nyugatra fekszik a Kovácsszer, Siskaszer, Templomszer, Keserűszer. Az Égésszer közvetlenül a Városszer mellett, attól nyugatra található a Zala déli partján, kissé távolabbra pedig a Galambosszer.
Őriszentpéter első említése 1280-ból való. Lakói szabad határőrök voltak. A temploma is ilyenkor épült. A törökök többször portyáztak a területen, hadisarcot szedtek, ám nem adóztatták az itt élőket. Ekkortájt lett a római katolikus templomból református.
A 17. században a Batthyányak kezére került a terület, és az addig szabad lakosságnak kötelessége lett az adózás és a robot, ami, tekintve a föld rendkívül rossz termőképességét, alaposan megviselte az itteniek életét.
Habár Őriszentpéter vezető szerepe a környék települései között megmaradt – 1783-tól már anyaegyház – az életszínvonal csak nagyon lassan javult; kisebb pozitív változást a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése hozott. A 20. században Őriszentpéter továbbra is elmaradott település volt, és ezen csak rontott a Zalalövő – Bajánsenye vasúti szakasz megszüntetése, ami nagyban visszavágta az akkor épülő turizmust.
Komoly fordulatot az 1990-es évek hoztak, amikor a vasfüggöny lebontása óriási piacot (Ausztria és Szlovénia) nyitott a turizmusnak. Rohamléptekben építették ki az addig elzárt vidék infrastruktúráját és turisztikai létesítményeit. A vadregényes és csendes környék immár a magyar érdeklődőket is vonzza. A 2000 decemberében megnyitott Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal jelentősen megkönnyíti a településre jutást mind Szlovénia, mind Magyarország többi része, de Ausztria felől is.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,7%-a magyarnak, 0,6% németnek, 0,8% cigánynak, 0,3% szlovénnek mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31,2%, református 30,3%, evangélikus 3,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 3,7% (30% nem nyilatkozott).[12]
A település az irodalomban
Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 30. fejezetben).
Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.