SalomvárMagyarország nyugati régiójában, Zala vármegye északnyugati részén, Zalaegerszegtől 15 kilométerre, a Zala partján fekszik. Közúton a 7411-es útbólZalacsébnél kiágazó 74 141-es számú mellékúton érhető el a legegyszerűbben a település, de nyugati szomszédja, Keménfa felől is vezet egy számozatlan önkormányzati út a községbe.
Salomvár története az Árpád-házi királyok uralkodásának idejére vezethető vissza.
1213-ban miután Gertrudis (Gertrúd) királynét meggyilkolták, a királyi gyermekeket, köztük Béla herceget (a későbbi IV. Béla királyt) a Vasváriispán Miska és fia Salamon rejtették el. II. András halicsi hadjáratáról visszatérve köszönetképpen megajándékozta őket. Miskának az Edelics nevű birtokot (mai Pusztaederics), Salamonnak pedig a Harkály nevezetű földeket adta. 1352-ben jelenik meg először a Salamonvár név. Valószínűleg Salamon unokája Vörös Salamon építtetett egy várkastélyt a Zala folyó mellett, amelyről Salamonvárát elnevezték. A XVI. században olvasható már feljegyzésekben a ma is használt Salomvár elnevezés, a Salamonvár név helyett.
A településen 2006. március 26-án időközi polgármester-választást tartottak,[8] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
2011. december 11-én azért kellett Salomváron időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartani, mert a képviselő-testület néhány hónappal korábban feloszlatta magát. A választás három jelöltje között szerepelt az addigi polgármester is, de ő csak a második helyet tudta megszerezni 27,4 %-os eredményével, a győztes jelölt 47,6 %-ával szemben.[11]
Nevezetességei
Római katolikus műemlék templom 1230 körül a Salamon család már egy román kori szentélyt építtetett a központban, amit 1270-ben megnagyobbítottak és csúcsíves stílusban átépítettek. A templom falán egy napóra látható, amit a fennmaradt írások már 1605-ben említenek.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,2%, cigány 1,83%, német 0,5%. A lakosok 77,3%-a római katolikusnak, 3,22% reformátusnak, 0,8% evangélikusnak, 3,54% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,5% nem nyilatkozott).[14]