Autóbusszal Keszthely és Tapolca felől is jól megközelíthető.
Címere
Az álló, háromszögű pajzs kék mezejében alul zöld hármashalom díszlik. A középső halmon a falu védőszentjére utaló, liliomban végződő, szárain ezüst és fekete váltakozásával élre csiszolt, úgynevezett Domonkos-kereszt áll. A két szélső halmon egy-egy, álló indás, arany szőlőtő fogja közre a keresztet két-két levéllel és egy-egy szőlőfürttel. A szőlőindák végei a kereszt felett egymásba fonódnak. A címerpajzs alatt hármas tagolású, fecskefarokban végződő, íves aranyszalag lebeg, rajta feketével a nagybetűs VÁRVÖLGY felirat, valamint a település neve előtt és után egy-egy díszpont.
Története
A mai Várvölgy helyén fekvő Zsid települést először említő okirat az almádi monostor alapítólevele (kelt 1121-ben) – a szó állítólag szláv eredetű.[4]1256-ban Civies de Syd, 1280 körül és 1358–1372 között ugyancsak Syd néven írták. 1358–1372-ben a Rezi vár tartozékai közé tartozott.
1444-ben itt adták ki oklevelüket a vármegye szolgabírái.
A 15. században a mai település helyén két falu: Alsózsid és Felsőzsid állt a gersei Pethők tulajdonában. A törökök komolyabb pusztítást nem végeztek a két településen, de a lakosok száma csökkent, a templom állapota romlott. A 18. században a Festeticsek a birtokukhoz csatolták a területet.
A népesebb Felsőzsidről 1940 óta vezetett kövezett út Tapolca felé. A mai település 1942-ben keletkezett Alsózsid és Felsőzsid egyesítéséből. A község neve ekkor Bakonyzsid volt, s 1943-ban[5] vette fel a Várvölgy nevet.
1948 óta közlekedik a településre autóbusz. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult, ám a mezőgazdaság egyre inkább háttérbe szorult a település életében. Az 1960-as években a falu lakossága nagyban csökkent, és az ott maradók is máshol kerestek munkát. 1966-tól közös tanácsú község székhelye volt (Vállust innen igazgatták), majd 1990-től újból önálló település. Azóta a községben komoly falusi turizmus épült ki.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,7%, cigány 1,53%, német 1,53%. A lakosok 70,4%-a római katolikusnak, 1,73% reformátusnak, 5,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (21,5% nem nyilatkozott).[13]
A falu műemlék templomát a 14. század elején Károly Róbert király uralkodása idején építették gótikus stílusban, a jelenlegi romantikus formáját 1899-ben kapta. Tornyában van az ország legrégibb harangja, melyet 1524-ben öntöttek.
A falu védőszentje szent Domonkos; neki szentelték az alsózsidi templomot és róla nevezték el az út kanyarulatában álló vendéglőt is. Ennek nyugati homlokzatán Orr Lajos helybéli szobrászművész a leendő szent anyjának álmában látott attribútumokat örökítette meg; az épület falait a szent életére utaló vakolatdíszek ékítik.