Zala vármegye délnyugati szélén fekvő település, egyik szomszédja, a tőle délnyugati irányban fekvő Kebeleszentmárton már Szlovéniához tartozik. Belterülete Resznek község északi részéből, a 7418-as útból kiágazó 74 131-es úton érhető el a legegyszerűbben, de egy önkormányzati úton északkeleti szomszédja, Nemesnép, illetve a 7421-es út felől is megközelíthető.
Története
Lendvajakabfa nevét a levéltári adatok szerint 1345-ben említették először az írásos források, akkor még Jacobfia Janusfolua, vagyis Jakabfiajánosfalva néven. A település később a Fényesfelde, míg egyes állítások szerint a Fenyvesfölde néven volt ismert. Neve 1555-ben újra Jakabfy Janosfalwaként szerepelt, majd az 1600-as évek elejéig ez maradt a neve. A település 1627-ben lett Jacobianfa, majd Jakabfa, majd az 1908-as községi névrendezéskor kapta a Lendva előnevet, feltehetően a járási székhelyről, mely ekkor Lendva volt, vagy a közeli Lendva patakról.
Lendvajakabfa története szorosan kapcsolódik a szomszédos Resznek történetéhez, mivel a település 1403-ig Rezneki György és családja birtokában volt. Amikor hűtlenség vádja miatt birtokaikat elkobozták, a falu egy rövid időre Egervári Mihályé lett. I. Ulászló magyar király idejében a falu Pető Lászlóé volt, a török hódoltság alatt pedig kisnemesek kezébe került.
A második világháború utáni időszakban a falu az itt húzódó határsáv miatt hanyatlásnak indult. A településnek ma hivatalosan mindössze 27 lakosa van.
A településen 2010. március 21-én időközi polgármester-választást tartottak,[10] az előző polgármester lemondása miatt.[15]
2017. november 12-én ismét időközi polgármester-választás zajlott a községben,[13] az előző polgármester néhány hónappal korábban bekövetkezett halála miatt.[16]
Gazdasága
Lendvajakabfa a Lenti "Szabadság" Vadásztársasághoz tartozik a vadászati jogok terén.[17]
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 70,4%, német 18,5%. A lakosok 68,2%-a római katolikusnak, 13,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,6% nem nyilatkozott).[18]
2022-ben a lakosság 82,1%-a vallotta magát magyarnak, 12,8% cigánynak, 7,7% németnek, 2,6% szlovénnek, 12,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,8% volt római katolikus, 5,1% református, 2,6% evangélikus, 2,6% egyéb keresztény, 10,3% felekezeten kívüli (48,7% nem válaszolt).[19]
.svg)
