Tótszentmárton község (horvátul: Sumarton[3]) Zala vármegyében, a Letenyei járásban.
Tótszentmárton Nagykanizsától délnyugatra, a 7-es főúttól három kilométerre délre, a horvát határhoz közel található; központján a 6835-ös utat az előbbi főúttal összekötő, Tótszerdahely-Becsehely közti 6836-os út vezet végig.
Utcanevek: Alkotmány, Arany János, Béke, Dózsa György tér, József Attila, Petőfi Sándor, Rákóczi Ferenc, Szent Márton utca
A zágrábi püspöki lajstrom szerint Szentmárton már 1334-ben önálló plébánia volt, más adatok szerint első temploma 1337 illetve 1344 körül épült fel. Annyi azonban biztos, hogy a templom felszentelése Nagy Lajos király uralmának idejére esett.
1539-ben a Zichy családbeliek és özv. Zichy Zsigmondné, akkor Wyczmand-i Andrásné Sarkan Klára közti perben végeznek tanúkihallgatást a környéken. 1542-ben Tarrodi Mátyásnak 13, Chwthi Jánosnak 5, Theryek Tamásnak, Rathky Gáspárnak, Herman Lászlónak és a helyi plébánosnak 1-1 portáját írták össze.[4] 1548-ban a falut felégették és elnéptelenedett. Ennek ellenére ezek után összeírták Tarrodi Mátyás 3 fizető portáját, 14 vagy 22 szegény embert, és egy nemesi kúriát. 1566-ban elpusztultként tüntetik fel. A 17. század végén horvátokkal települt újra.
Az elpusztult község újraszületése után, 1690 körül, Nádasdy Miklós zágrábi kanonok a vidoveci plébánost bízta meg az itteni lelkipásztori feladatok ellátásával is.
Szinte mindenki, aki valaha is írt Szentmártonról, a falu lakóit igen vallásosnak mutatja be. A katolikus valláshoz erősen kapcsolódik a búcsúba járás. A településnek kettős búcsúja van, Szent Antal (június 13.) és Szent Márton (november 11.) napján.
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 57,3%, horvát 41,2%, cigány 0,67%, német 0,42%. A lakosok 74,5%-a római katolikusnak, 1,55% reformátusnak, 0,96% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,5% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 81,1%-a vallotta magát magyarnak, 37,4% horvátnak, 1,3% cigánynak, 0,6% románnak, 0,4% németnek, 0,3% görögnek, 0,1% bolgárnak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 55,3% volt római katolikus, 0,9% református, 0,3% evangélikus, 0,4% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 3% felekezeten kívüli (39,1% nem válaszolt).[14]